77 évesen, e hét csütörtökön elhunyt a magyar blues legendája, Deák Bill Gyula.

A „Kérlek, anyám, ne ölj meg engem!” című dala a Mindhalálig blues című, 1986-ban megjelent, második lemezén szerepelt.

Egy vele készült interjúban, a riporter erről a számról kérdezte:

“A második szólólemezén van egy különös dal, ami nagyon elüt a többitől, a “Kérlek, anyám, ne ölj meg engem”. Ebben egy magzat beszél az édesanyjához. Miért tartotta fontosnak, hogy erről dalt énekeljen?”

Bill válasza a következő volt:

“Abban az időben, amikor ezt szereztük, nagyon dívott hazánkban az abortusz, az ellen tiltakoztunk…”

Valóban, kibeszéletlen nemzeti tragédiánk, számos súlyos társadalmi és személyes sorsdráma eredője az 1956-os abortuszliberalizációtól napjainkig megtörtént közel 6,5 millió abortusz. Felfoghatatlan veszteség, melynek nyoma szinte minden magyar családban tudva vagy titkoltan, de jelelen van, traumák sokaságának szőnyeg alá söpört okaként.

Bill azt is elmondta, hogy számára az volt a lényeg, hogy a dal megérintse az embereket, és ha akár csak egyetlen ember ennek hatására másképpen dönt, azt már eredménynek tekinti.

Nem szívtelenségből született a sokak számára bizonyosan fájdalmat okozó dal, hanem emberszertetből, az embermentés céljával.

A “szívtelennek” nevesített szívhangrendeletet is végtelenül igaztalan e jelzővel illetni, mert a szabályt ugyanaz a gondolat hívta életre, mint Deák Bill számát: az életmentés missziója, mely ha csak egyetlen alkalommal eredményes is, már megérte.Ráadásul konkrétan tudunk több édesanyáról, aki magzata szívhangját meghallva döntött mégis a babája mellett.
És az ilyen döntést még nem bánta meg senki.

Úgyhogy az a szívtelen, aki e szabályt eltörölné, mert megvonná az élet esélyét máskülönben halálra ítélt babáktól és az anyaság örömét az azt megtapasztaló nőktől, családoktól.

Szeretném, ha meghallgatnátok ezt a dal, amivel Deák Bill Gyula - immár a túlsó partról - az élet szeretetéről üzen nekünk! Bárcsak minél több szívet megérintene!