Sajátos eltörlés-kultúra szemtanúi vagyunk.

Az “elmúlt16évezés” agresszív mantráit hallgatva olyan, mintha ebben az országban kizárólag aljas indokból elkövetett, szándékos károkozás, tudatos rombolás és fosztogatás történt volna, amit az emberek - valami különös mákony hatása alatt? - négyszer is kétharmaddal választottak újra.

Ez az ostoba, árnyalatlan és tudatosan hamis narratíva szükségessé teszi, hogy emlékeztessük magunkat és egymást arra, mi minden épült, született ebben a korszakban. Például a családok támogatása terén.

Az emlékezet frissítése azért is indokolt, mert korántsem evidencia ezen intézkedések továbbélése, nagyon is reális forgatókönyv a kedvezményezetti kör szociális szociális indokokra hivatkozó szűkítése, csonkítása.

Ezért is elevenítettem fel hétfőn egy felszólalásban - a teljesség igénye nélkül - az előző kormányzat családokat segítő intézkedéseit, megkérdezve, hogy megmaradnak-e azok és kérve a jelenlegi kormánypárti politikusokat, hogy legalább e konkrét intézkedéseket méltassák elismerésre.

Sajnos sem érdemi választ nem kaptam, sem méltányosságot a felsorolot eredmények kaocsán. Szomorú és aggodalomra ad okot.

(Az 1 millió új munkahely teremtése a felszólalás korábbi részében hangzott el, fontos, mert a korábbi kormányzati filozófia alapja volt, hogy ne csak halat, hálót, azaz munkát, megélhetést adjon a magyar embereknek.)