A Tisza-kormány hiába lapul látványosan a Migrációs Paktum ügyében, az előzmények világosan megmutatják, hogy mire lehet számítani.

Képviselőik már 2024 októberében megszavaztak egy európai parlamenti állásfoglalást, amely minél gyorsabban életbe léptette volna a megállapodást. Saját néppárti frakciójuk ezután gyakorlatilag minden vonatkozó szavazásnál kiállt a paktum mellett.

Nem csak ez mutatja, hogy valójában a Néppárt a paktum fő motorja. Érdemes megnézni a valenciai kongresszuson elfogadott stratégiai dokumentumukat, amelyben ez áll:

„We propose accelerating the implementation of the Migration Pact…all governed by fair distribution of responsibility of Member States, including the financial aspects”.

Tehát a paktum gyorsított végrehajtása mellett érvelnek, a tagállamok felelősségmegosztása mellett, amely kiterjed a pénzügyi vonatkozásokra is. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamoknak vagy be kell fogadniuk a bevándorlókat, vagy súlyos összegeket kell fizetniük.

Ami az ügy jogalkotási részét illeti, hiába próbálják rátolni az előző kormányra a paktumot. A csomagról egy 2024. májusi tanácsülésen döntöttek (a belügyminiszterek tanácsülésén), és ezen az ülésen Magyarország ellene szavazott, mint ahogy Lengyelország is. A megállapodást végül a tiltakozó szavazatok ellenére áterőltették, minősített többséggel.

Magyar Péter kérdésekre reagálva azt mondja, hogy nem enged majd be illegális bevándorlókat. Ez andalítóan jól hangzó válasz, csak hát nem ez volt a kérdés. Hanem az, hogy végre fogják-e hajtani a Migrációs Paktumot. Amivel pont az a fő probléma, hogy legálissá teszi a migrációt. Akiket mások beengednek, azokat nekünk be át kellene venünk. Az előző kormány ezért utasította el.

Ha a Tisza-kormány mégis végrehajtja, az már nem is csupán „pici szuverenitásról” való lemondás. Hanem egy olyan folyamat kezdete, amelyet aligha lehet visszafordítani.

Nincs annyi balatoni vitorláson készített pózolós kép, ami ezt el tudná fedni.