Facebook-kormányzás, állandó gyűlöletkeltés és hergelés – majd jön a csodálkozás és a sértődés.

Magyar Péter az elmúlt több mint két évben egyedi technikával uralta le a közösségi médiát, honosította meg a személyeskedő hergelést és gyűlöletkeltést. Megjelenése óta a közösségi médiában amúgy is jelen lévő gátlástalan acsarkodás, egymásba gázolás és megalázás jelenségét feltüzelve olyan stílust teremtett, egységesített és terelt egy táborba, amely egy egészséges ember számára gyakorlatilag elviselhetetlenné teszi a közösségi média közéleti témáit.

Magyar Péter személyes kommunikációja a képviselői számára is zsinórmérték, talán elvárás is, és mindez példává vált a Tisza teljes közössége számára.

És ha az emberek egyik fele ebben a lekezelő, méltatlan, a másik ember morális megsemmisítésére törekvő, stílusban kommunikál, akkor az előbb-utóbb mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.

Már nemcsak a közösségi médiában zajlik mindez. Egyre többen és egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy ez a jelenség mára kilépett a digitális arctalanságból, és a helyi közösségekben is terjed.

A Tisza-kormány tagjai, élükön Magyar Péterrel, pedig csodálkoznak és vérig vannak sértve, amikor a saját táborukból, az általuk felhergelt és valamely intézkedéssel elégedetlen emberek abban a stílusban kérik számon őket, amelyet a közösség vezetőjétől megszokhattak az elmúlt két és fél évben.

Ők kikérik maguknak. Mert ők sérthetetlenek.

Csak azzal nem számoltak, hogy ha a digitális lincshangulatot bebetonozzák a közéletbe, akkor az nem marad meg a digitális térben. Előbb-utóbb a való életben is zérusponttá válik.

És akkor ki lesz az, aki megakadályozza ennek a következményeit?

Mert az emberek egymásnak uszítása, a gyűlölet és a házmestertempó kormányzati szintre emelése egyenes út egy olyan irányba, amely veszélyes. És ezt már az sem fogja kordában tartani, hogy Magyar Péter kikéri magának, ha az ő saját stílusában kérik számon őt is.

Talán még lehetne ezzel kezdeni valamit. De ahhoz az kellene, hogy ezt a szellemet Magyar Péter zárja vissza a palackba.

Mert aki magyart magyar ellen uszít, az olyan rombolást indít el, amely még rövid tombolás esetén is évtizedes károkat okozhat a magyar közösségekben.

A valóságban ugyanis a szavaknak súlya, a tetteknek következménye van. És mindez jóvátehetetlenül rányomhatja a bélyegét generációkra, családok és közösségek egymáshoz való viszonyára.

Mindezt pedig akkor tenni, amikor jó eséllyel egy évtizedes távlatokban nem látott polikrízis időszakának kapujában áll egész Európa, olyan történelmi felelőtlenség, amelynek valós következményeit ma még fel sem tudjuk mérni.

Talán még nem késő. De most kell behúzni a kéziféket.