Ti, akik relativizáljátok a háború borzalmait, azt kérem, hogy nézzetek a háborúban elhunyt Mihály édesanyának a szemébe! Nézzetek bele a tekintetébe, és mondjátok a szemébe, hogy a háború csak rémhír.

Mondjátok neki, hogy az is csak rémhír, hogy elveszítette a 37 éves fiát a háborúban. Mondjátok el neki, hogy szerintetek nem halnak meg naponta apák és fiúk ezrei a fronton.

Mondjátok meg ennek a kárpátaljai magyar asszonynak, hogy a halálos háború csak politikai riogatás!

Én tavaly decemberben találkoztam a kárpátaljai Császlócon ezzel az édesanyával, akinek a fia meghalt a háborúban. Soha nem fogom elfelejteni azt a beszélgetést, azt a néma, fojtogató fájdalmat.

Mert a háború kegyetlensége nem riogatás. Nem félelemkeltés. Hanem a szívbemarkoló, kíméletlen valóság.

A fiát nem messze a magyar határtól, az utcán kapták el.

Másnap kényszersorozták, és ő már soha nem térhetett haza a frontról. Az édesanyja megtörten, elcsukló hangon mesélte el: neki kellett eltemetnie a háborúban értelmetlenül elvesztett gyermekét.

Egy szülő számára nincs ennél súlyosabb kereszt.

A háború a legkegyetlenebb valóság, akkor is, ha óriási erők dolgoznak azon, hogy mindezt elbagatellizálják.

Magyar Péterék azért háborodnak fel és azért nem akarnak erről beszélni, mert Brüsszelből a Néppárti vezetőik azt várják, hogy Ukrajnát támogassák a háború folytatásában.

Ezért inkább azt mondják, hogy a háború csak riogatás. De sajnos a fronton ez a "riogatás" már milliók életébe került, mert ott nem lehet nem tudomást venni a háború borzalmairól. Ott csak a valóság marad.

Ezért nem szabad kockáztatnunk! A Fidesz a biztos választás.

Osszátok meg, hogy a háborút relativizálókhoz is eljusson!