„Fenyegetéseken nem alapulhat sem demokrácia, sem jogállam.”

Államfői interjú a Cicero német politikatudományi lapban.

„Ha az új magyar miniszterelnök, Magyar Péter akaratán múlott volna, legkésőbb ma éjjel bejelentette volna lemondását. Miért nem tett így?

Nos, először onnan kezdeném, hogy én az Alaptörvény betartására és betartatására esküdtem fel, ugyanúgy egyébként, mint a miniszterelnök és az Országgyűlés képviselői is. A magyar Alaptörvényben pedig feketén-fehéren meg van határozva a magyar köztársasági elnök jogköre. Az elnöknek Magyarországon nincs végrehajtó hatalma, hanem közjogi feladatai, jogosítványai vannak. A köztársasági elnök intézménye Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszerének fontos kiegyensúlyozó eleme, közjogi szereplő, bár a feladatát politikai térben végzi, de a kormánnyal vagy pártokkal versengő saját politikai agenda nélkül. A mandátumát is úgy határozták meg, már a rendszerváltáskor, hogy kormányzati ciklusokon átívelő legyen (5 év, míg a kormányzati ciklus 4 év), hogy a politikai változások ellenére és mellett is képviselni és érvényesíteni tudja az alkotmányos kereteket, így biztosítva, hogy a jogállamiság keretein belül marad az ország irányítása.

Ugyanakkor a köztársasági elnöknek minden alkotmányos szervvel együtt kell működnie. Az alkotmányos szervek együttműködése ugyanis egy demokratikus jogállamban, így Magyarországon is, az államszervezet hatékony és törvényes működésének az alapja. Ez a kooperáció biztosítja az államhatalmi ágak közötti egyensúlyt, a fékek és ellensúlyok rendszerét.

A köztársasági elnöknek kül- és belpolitikai területen is alkotmányos kötelezettsége a mindenkori demokratikus felhatalmazással bíró kormány működésének támogatása – amíg az az alkotmányos keretek között marad. Hagyni kell a kormányt, hogy a saját politikai felelősségére végezze a tevékenységét. A köztársasági elnök kizárólag a hatalom önkényes, illetve alkotmányos korlátok nélküli gyakorlásának akadályozására jelenthet kontrollt a kormány irányában.

Tehát ez a közjogi szerep határozza meg a köztársasági elnöknek a mindenkori kormányhoz való viszonyát, ezért ezt az együttműködési szándékomat jeleztem Magyar Péter úrnak is, amikor a választások után 3 nappal személyesen találkoztunk. Ő akkor is elmondta a lemondásom mellett szóló érveit, amelyeket már addig is ismertünk, én pedig a kölcsönös méltányosság jegyében elmondtam, hogy bár nem értünk egyet, azokat természetesen megfontolom.

A felajánlott együttműködést azonban a kormány láthatóan nem fogadta el. Az Országgyűlés alakuló ülésén néhány perccel az Alaptörvény betartására és betartatására szóló eskütétele után a miniszterelnök a székfoglaló beszédében nehezen minősíthető, személyeskedő hangnemben követelte lemondásomat.

Magyarország alkotmányos rendjének stabilitása szempontjából azonban ennél is problematikusabb, hogy a miniszterelnök többször és nyíltan kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem tennék eleget a tisztségből való távozásomra vonatkozó utasításának, akkor a választások eredményeként kialakult kétharmados parlamenti többség erejével élve, jogalkotási módszerekkel, sőt, az alkotmány módosításával fognak elmozdítani a pozíciómból.

Ezek a nyílt fenyegetések nemcsak az alkotmányt, de a demokratikus alapelveket is sértik. Fenyegetéseken nem alapulhat sem demokrácia, sem jogállam.

A fenyegetések ellenére, sőt, annál inkább meggyőződésem, hogy egyrészt alkotmányos indok hiányában, másrészt a köztársasági elnöki tisztség méltóságának megőrzése érdekében nincs helye a lemondásomnak. Az Alaptörvényre tett esküm felelősséggel jár az alkotmányos rend megőrzése iránt.”

A teljes interjú elérhetőségei a kommentek között.