A március 15-i ünnepünkben szinte minden benne van, ami minket magyarrá tesz. Minden, amit nemzetről, hazáról, szabadságról gondolunk. Minden, amit hűségről és értékekről, munkáról és helytállásról, küzdelemről és meg nem alkuvásról vallunk mind a mai napig.

1848/49 magyar vívmányaiból Magyarországon kívülre is jutott, így az Egyesült Államokba is. A magyar szabadságeszme ugyanúgy teret nyert itt, mint ahogy az elszármazott magyarok is megbecsült helyet tudtak maguknak kiharcolni az amerikai kontinensen.

Az amerikai polgárháborúban is vitézül helytálltak szabadságharcosaink. Amikor pedig Kossuth Lajos emigrációja alatt Amerikába jött, mindenhol tömegek várták, rajongtak érte, hiszen a magyar szabadságharcban Amerika a saját eszméinek védelmét és érvényre jutását látta.

Büszkék lehetünk arra, hogy már az USA államiságának kezdeteinél is ott voltak a magyarok. Azóta pedig folyamatosan jelen vannak azok a magyar közösségek, amelyek szintén hozzátették a maguk munkáját és áldozatát, hogy végül az USA a világ meghatározó országává váljon. És büszkék lehetünk azokra a nagy magyarokra, akik – nem is kevesen – amerikaiként alkottak egyedülállót a gazdaság, a tudomány vagy a művészet területén.

A magyar értékteremtő jelenlét tehát folytonos az Egyesült Államokban, amit ma az amerikai magyar közösségek testesítenek meg.

Ezeket a gondolatokat osztottam meg március 15-re emlékezve a New York-i magyarok megemlékezésén.