Háromnapnyi hallgatásba menekülés után végre megszólalt Lannert Judit a pedagógusokat lenéző és sértegető mondatai kapcsán. Muszáj volt, mert már több millióan látták, milyen gőgösen és lenézően beszél a tanárokról, milyen sértéseket vág a fejükhöz. A tanárok között is futótűzként terjedtek a videók, és a miniszter asszony tekintélye a „tapsolós-dobogós” évnyitó után tovább apadt.

Már nem volt elég a baloldali véleményvezérek segítsége, neki is el kellett ismételnie a szokásos védekezést. Nem kellett csalódnunk: minden mondatát ugyanúgy fenntartja, szerinte semmiért nem kell bocsánatot kérnie, és amúgy is a Fidesz-KDNP tehet mindenről.

Lannert megismétli a balliberális média és véleményvezérek által kiizzadt védekezést, hogy „nem ér a nevem”, ezek nem csak idei, de egy vagy három évvel ezelőtti mondatok tőle, úgyhogy már nem számítanak. Komolyan azt akarja a tanároknak beadni, hogy tavaly oktatáskutatóként még lenézte a tanárokat, de idén oktatási miniszterként már nagyra becsüli őket? És azt várja, hogy ezt elhiszik neki?
(Némi logikai bukfenc, hogyha minden oké ezekkel a mondatokkal, akkor miért kell arra hivatkozni, hogy amit korábban mondott, azt nem lehet rajta most számonkérni.)

Jött a szokásos védekezés, hogy ezek a szövegkörnyezetükből kiemelt mondatok. Csakhogy ezek a mondatok ugyanazt jelentik a szövegkörnyezetükben is, mint önmagukban:

1. A pedagógusok nem tudnak önállóan gondolkodni, nem innovatívak.

2. A pedagógusok nem képzik magukat.

3. Aránytalanul sok pedagógus van.

4. Hagyja el a pedagógus pályát, aki nem beszél idegen nyelven!

5. Az iskolaigazgatók kápók.

6. Az iskolaigazgatók szakmailag nem felkészültek, nincsenek vezetői készségeik.

7. Az összes iskolaigazgatót le kell váltani.

8. Be kell zárni a kislétszámú iskolákat a falvakban és a nagyvárosokban egyaránt.

9. Meg kell szüntetni tantárgyakat.

De a fő érv a Tiszásoknál már elmaradhatatlan „tatárjárás”. Szerinte a Fidesz-KDNP csak rombolt, ő csak épít, úgyhogy így is jól jár vele az ország. Ilyenkor mindig elfelejtik megemlíteni a 900 ezer forint fölé emelt pedagógus átlagbért, ami a valaha volt legnagyobb pedagógus béremelés, az ingyenes tankönyveket, a többszörösére emelt szociális gyermekétkeztetési keretet, ami 600 ezer gyereknek segít, a félmillió ingyenesen kiosztott laptopot, az érem rekordokat a tudományos diákolimpiákon, a megemelt Útravaló és tehetséggondozó ösztöndíjakat, a rekord magas felvételi számokat a pedagógus pályán és még sorolhatnám. Ezt csak a „tatárjárás” kifejezéssel foglalják össze.

Miniszter Asszony! Ön célt tévesztett: engem támad, miközben a pedagógusokat sértegette. Ilyen lenéző mondatokat még senki nem mondott a pedagógusokról. Önnek nem önmagát kellene dicsérni, hanem a tanárokat, de ez láthatóan nem megy.

Tényleg azokat akarja a legfőbb szinten képviselni, akik Ön szerint képtelenek az önálló gondolkodásra, nem képzik magukat, az igazgatók meg egytől-egyig alkalmatlanok?!? Belegondolt, mit érez egy tanár, amikor ezt hallja Öntől? Ön nem foglalkozott nap mint nap gyerekekkel, de ők igen. Ők erre tették fel az életüket. Nem tanulmányokat írtak, hanem gyerekeket neveltek. És most ezt a teljesítményüket vonta kétségbe a miniszter. A szülőknek Ön szerint ez nem fáj, hogy így beszél a gyerekük tanáráról?

Senkiről nem emberséges dolog ilyen kioktatóan beszélni. Ahogy írta sok csalódott pedagógus: már nem OKTATÁSI miniszter van Magyarországon, hanem KIOKTATÁSI miniszter.

Ha Ön szerint a mondatai így teljesen rendben vannak, akkor mondja a tanárok szemébe minden egyes alkalommal, amikor iskolában jár! Meglátjuk, mit fog kapni érte!