️ Európa egy újabb súlyos energiaválság felé tart - miközben Magyaroszágon a miniszterelnök magát ünnepelteti, minden mértékadó nemzetközi lap és szakértő a vészharangot kongatja

A Brent nyersolaj átlagára tavaly 69 dollár volt hordónként. Most 95 dollár körül van, ez nagyjából 35-40 százalékos emelkedés. Egyre kevesebb okunk van arra számítani, hogy ez csak átmeneti kilengés. A Hormuzi-szoros körüli válság nem oldódott meg. Az amerikai-iráni megállapodás lejárt anélkül, hogy bármelyik fél újrakezdte volna a tárgyalásokat. A háború lassan fél éve tart, a fontos közel-keleti termelők kínálata továbbra is korlátozott, Hormuz forgalma pedig messze elmarad a normálistól. A piac is egyre inkább elhúzódó konfliktussal számol.

Az elmúlt hónapokban a sokkot részben készletek felélésével, rendkívüli szállítási megoldásokkal és alternatív források bevonásával sikerült tompítani. De ennek vannak fizikai korlátai. A készleteket nem lehet végtelenül fogyasztani: amit ma piacra engednek, azt később vissza is kell tölteni. A Reuters szerint március és július között a globális olajkészletek napi átlagban 3,5 millió hordóval csökkentek, ami a világ olajkeresletének több mint 3 százaléka.

Hatalmas gondok vannak a földgázpiacon is. Tavaly augusztus 21-én a benchmark holland TTF gáz ára 32,42 euró/MWh volt. Idén július-augusztusi időszakban 60-65 euró/MWh, vagyis időnként már közel kétszer annyiba kerül az európai gáz, mint egy évvel ezelőtt.

És talán még ennél is aggasztóbb a készlethelyzet. Az EU gáztárolói most 62 százalékig vannak feltöltve, tavaly ugyanekkor 74 százalékon álltak. Ez 12 százalékpontos lemaradás, miközben közeledünk a télhez. Augusztus elején a tárolók töltöttsége az adott időpontra vonatkozó, 2011-ig visszanyúló adatsor legalacsonyabb szintjén állt.

Ráadásul kialakult egy veszélyes csapda: a magas gázár miatt a kereskedőknek kevésbé éri meg most gázt vásárolni és hónapokra eltárolni. Márpedig amit nem veszünk meg és nem töltünk be most, azt egy hideg télen sokkal rosszabb alkupozícióból kell majd beszerezni. A Reuters által idézett Energy Aspects szerint a téli ár 60–80 euró/MWh között alakulhat, de katari LNG nélkül és hidegebb tél esetén a napi átlag akár 110 euró/MWh környékére is kerülhet.

És most jött a harmadik komoly figyelmeztetés: a dízel. A Bloomberg friss cikke szerint a hedge fundok több mint két éve nem látott mélységbe csökkentették az európai dízel áresésére tett fogadásaikat, miközben ismét nőnek a drágulásra játszó pozíciók.

A dízel ára soha nem látott magasságokban van a benzinhez képest is. Ennek oka a finomítói marzs, vagyis “crack spread”. Ez nem a finomító tényleges profitja, hanem egy piaci mutató: leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy mekkora az árkülönbség a kész finomított termék – jelen esetben a dízel – és az előállításához szükséges nyersolaj értéke között.

Ha a nyersolaj drágul, az önmagában felviszi a dízel árát. Ha viszont közben a crack spread is elszáll, akkor már két probléma rakódik egymásra: drága az alapanyag, és közben magából a kész dízelből is hiány van.
Most pontosan ez történik. A Reuters szerint az európai dízel ára több mint 70 százalékkal emelkedett február vége óta, miközben az európai dízel crack spread több mint megháromszorozódott és 75 dollár/hordó fölé került.

Ennek okai kézenfekvőek és poltikai manipulációval nehezebben eltüntethetőek. A háború a Közel-Kelet napi 9,6 millió hordós finomítói kapacitásának több mint 20 százalékát kiütötte. Az ukrán támadások közben közel 30 százalékkal csökkentették az orosz finomítói feldolgozást, Oroszország pedig júliusban dízelexport-tilalmat vezetett be. A globális finomítói feldolgozás a második negyedévben napi 5,1 millió hordóval volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.

Plusz egy “adalék”: egy békemegállapodás az olaj árát gyorsan visszanyomhatná, a dízelproblémát azonban nem oldaná meg egyik napról a másikra. Több mint húsz öbölbeli finomító sérült meg, és a speciális berendezések javítása, cseréje és beszerzése miatt a kapacitások helyreállítása hosszabb folyamat lehet.

Ez pedig különösen veszélyes a gazdaság számára, mert a dízel nem egyszerűen egyféle üzemanyag a sok közül. Ezzel működik a közúti teherszállítás jelentős része, a mezőgazdasági gépek, az építőipari és számos ipari gép. A termést be kell takarítani, az élelmiszert és az árukat el kell szállítani.

Innen pedig egyenes az út a válságig: drágább energia, termelés és szállítás, lassuló gazdaság és magasabb fogyasztói ár. Stagfláció a hivatalos szakkifejezés, ugyebár.

Sorban villannak fel a figyelmeztető lámpák egy újabb energiaválság miatt. A Magyarországon eddig publikált előrejelzések - annak ellenére, hogy hónapok óta romlanak - még mindig túl optimisták a valósághoz képest. Nagy nehézségek közelednek, újra kell gondolni az eddig feltételezéseket.

Magyarországon az abszolút filmszínház helyett azonnal válságüzemmódba kell kapcsolni. Vissza kell hozni a védett üzemanyagárat. Fel kell gyorsítani a gáztárolók feltöltését. A költségvetésben előre biztosítani kell az alacsony lakossági rezsi fenntartásának fedezetét. Villamosenergia modernizációt és kapacitásbővítést nem felül kell vizsgálni, hanem fel kell gyorsítani. Most kell kedvező áron lekötni az ország számára szükséges gázt, olajat és finomított termékeket. Tárgyalni kell, szerződni kell, új beszerzési forrásokat és útvonalakat kell keresni, és ahol lehet, előre biztosítani kell a fizikai mennyiségeket.

Nem várhatunk arra, hogy majd mások megmentenek minket. Ha Európa télen egyszerre kezd versenyezni ugyanazért a szűkös gázért, dízelért és más energiahordozókért, akkor már késő lesz kapkodni. Akkor már az sem fog számítani, hogy ki mekkora bulit tud szervezni és ki a brüsszeli liberális elit új kiskedvence. A késlekedés, nagyképűség, kivagyiság és oda nem figyelés árát pedig sajnos mi, magyarok fogjuk megfizetni. Ne legyen így!

Ez az egyik UFI.