Nyolc évig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke lehettem. Köszönöm!

Az egyetemépítés az egyik legfontosabb szolgálat. A magyar állam működtetéséért felelős szakembergárda képzése pedig az egyik legfontosabb állami hivatás. Különösen egy olyan történelmi intézményben, mint a Ludovika.

Két kiváló rektorral dolgozhattam együtt. Mind Koltay Andrásról, mind Deli Gergelyről a legjobbakat tudom elmondani, szakmailag és emberileg egyaránt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet ugyan érték kritikák a megalakulását követő években, mára azonban a komolyabb szakmai körökben megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy az intézménynek helye és feladata van a magyar felsőoktatásban.

Rövid mérleg: egyre több jelentkező, egyre magasabb ponthatárok, felépült kampusz, többszörösére emelt egyetemi finanszírozás. Saját szakkollégiumok, új kutatóközpontok, valódi nemzetközi kapcsolatrendszer. Ludovika Fesztivál (most hétvégén újra!), Közigazgatási Ösztöndíjprogram, Diplomáciai Akadémia, College of Visegrád, Nemzetek Európája Karrierprogram. Felújított szárnyépület, felépült új katasztrófavédelmi képzési központ (amelyre még ebben a nehéz ciklusban is sikerült forrásokat szerezni), megerősített bajai víztudományi bázis. John Lukacs-hagyaték, Nemeskürty István Tanárképző Kar, Türk Tanulmányok Kutatóműhely. Fantasztikus oktatók, kiváló diákok, elkötelezett és kíváncsi emberek egész armadája.

NKE-s oktatóként érkeztem erre a feladatra, és most NKE-s oktatóként térek vissza. Köszönöm a megtiszteltetést. Maradok a haza szolgálatában!