Óriási megtiszteltetés volt Magyarország történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő, tehát leghosszabb ideig demokratikus felhatalmazással kormányzó miniszterelnökének kormányában dolgozni - először parlamenti és stratégiai államtitkárként, majd öt éven át politikai igazgatóként. Köszönöm!

Sorba jönnek az emlékek: amikor bebizonyítottuk, hogy a migráció ügyében a magyaroknak van igazunk, amikor egy világjárványon az egész országgal összefogva túljutottunk, amikor a rendszerváltozás utáni időszak legnagyobb gazdasági növekedését hoztuk össze, amikor kiálltunk a béke mellett még akkor is, ha emiatt egyes helyeken a kiátkozás volt az osztályrészünk.

Amikor a nemzeti érdek alapú külpolitikai stratégiát a gyakorlatban is láttuk működni, amikor - bármennyit is kellett küzdeni érte - elértük, hogy a magyarok fizessék a legkevesebb rezsit Európában, amikor az iskolában nem engedtük a mobilozást és nemzeti alaptanterv született, amikor újra tele lettek a lelátók a stadionokban, amikor olyan beruházások érkeztek Nyugatról és Keletről, amikről korábban csak álmodhattunk. És a sor még hosszan lenne folytatható…

Büszkeség volt, hogy amikor a világ legerősebb országainak első embereivel tárgyaltunk, akkor ők milyen tisztelettel fordultak Magyarország felé, és mennyit dicsérték azokat az eredményeket, amiket a magyar emberekkel összefogva közösen elértünk.

Nem kétséges, hogy mi, magyarok a történelem főutcáján jártunk, büszkén, őszintén, saját országunk csodás történetét megmutatva, jó hírét építve és érdekeit képviselve.

Büszkeség volt, amikor láttam, hogyan Orbán Viktor hogyan vívja ki más országok vezetőinek nagyrabecsülését, hogyan játssza ki a bürokraták gáncsoskodását, és hogyan bizonyosodik be szinte minden alkalommal, hogy végig neki volt igaza a legfontosabb kérdésekben. Hogyan dolgozott éjjel-nappal azon, hogy Magyarországon családbarát kormányzás legyen, hogy a magyaroknak mindig egy kicsit könnyebb és jobb legyen, és hogy büszkévé tegye mindenkit saját magyarságára.

Közben micsoda beszélgetéseket éltem át - döntő többségében okos, bátor, felkészült emberek között. Mindenki egy nagy, nyílt összeesküvés tagja volt: az ellenfeleink által vesztesnek kikiáltott Magyarország hogyan válhat a mostani évszázad győztesévé.

Nagy megtiszteltetés volt könyveket írni a magyar stratégiai gondolkodásról, a konnektivitásról, illetve segíteni annak a nemzetközi jobboldali mozgalomnak a létrehozásában és megerősítésében, amely számára a magyar modell irányadó és követendő.

Ott voltam a sűrűjében a méltósággal viselt nagy győzelmeknél és a demokrataként viselt nagy vereségnél.

Rengeteget tanultam, tanulok - hibákból és sikerekből egyaránt.

Közelről láttam egy erős közösséget, amelynek hite, szíve és kitartása van, és amelynek a vezetője a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja. Fantasztikus időszak volt.

Ez nem a búcsú ideje. Egy korszak lezárult, de a küldetés és az álom ugyanaz: erős és magabíró, szuverén Magyarország. Megéri tovább dolgozni érte!