Ausztrália most saját bőrén tapasztalja meg, mit jelent a stratégiai függőség.

A Hormuzi-szoros körüli feszültségek miatt az ország üzemanyagellátása komoly nyomás alá került — miközben Ausztrália a folyékony üzemanyag-szükségletének közel 90%-át importból fedezi.

Pedig ez nem volt mindig így.

Két évtizede még nyolc olajfinomító működött az országban, mára azonban ezek többsége bezárt, mert az ázsiai óriásfinomítók olcsóbban termeltek. A globalizáció gazdaságilag hatékonyabbá tette a rendszert — ugyanakkor sérülékenyebbé is.

A válság gyorsan megmutatta ennek árát:
hosszú sorok a benzinkutaknál
meredeken emelkedő üzemanyagárak
ellátásbiztonsági félelmek

A tét azonban jóval nagyobb, mint az autósok tankolása.

Ausztrália gazdasága gyakorlatilag „dízelmeghajtású”: a több ezer kilométeres áruszállítás, a bányászat és a mezőgazdaság mind erősen függ az üzemanyagellátástól.

A mostani helyzet ezért egyre fontosabb kérdést vet fel:
meddig fenntartható egy olyan gazdasági modell, amely kritikus területeken szinte teljesen a külvilágtól függ?

Csenger Ádám írását a hozzászólásoknál éritek el!

#Ausztrália #Energiaválság #Olaj #Üzemanyag #Gazdaság #Világgazdaság #Globalizáció #Energiafüggetlenség #HormuziSzoros #Infláció #Ellátásbiztonság #Geopolitika #Bányászat #Oeconomus