Fontos bizottsági ülést tartottunk ma.
A legnehezebb helyzetben lévő magyar nemzetrész ma egyértelműen Kárpátalja. Ezért hallgattuk meg a kormányzat képviselőit és a kárpátaljai magyar szervezetek vezetőit. Közös felelősségünk a nemzet sorsa!

A legfontosabb a béke, a mihamarabbi béke.
A 4, de inkább 12 éve tartó háború, az orosz agresszió és az ukrán vegzálás és jogszűkítés nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyar közösséget.
Öröm a nehézségek között, hogy a háború kezdete óta egyetlen magyar intézményt sem kellett bezárni. Ez az ottani vezetőknek és dolgozóknak köszönhető elsősorban és a magyar állam támogatásának.
Az anyaországi támogatást folytatni kell. Ez nem opció, hanem a kárpátaljai megmaradás és a túlélés egyik feltétele.
Az eddigi támogatások főként az oktatást, a közösségszervezést, humanitárius és szociális területet segítették, ennek kell lennie a fókuszban ezután is!
Folytatódnia kell a magyar, ruszin és ukrán közösségeket célzó humanitárius programoknak!
Öröm, hogy megszületett a megállapodás a magyar és az ukrán kormány között a kisebbségi jogok visszaadásáról. Várjuk az ukrán vállalások végrehajtását, a garanciákat!
Bilaterális alapon pedig rendezni kell a különböző nyitott kérdéseket, például, hogy újra mehessenek a Petőfi ösztöndíjasok Kárpátaljára.