Az elmúlt 1 évben Juhász Péter volt a kamuzsoltibácsi történet megalkotásának és felépítésének legfőbb motorja.
A témában 20 órányi podcast és több száz bejegyzése született, minősíthetetlen nyelvezettel, utalgatásokkal. Ha valakinek volt szerepe a pedofideszezés elterjedésében, az ő volt.

Juhász Péter emelett azért jól is járt: a jobboldalt megbélyegző kamusztorival milliós nézettséget produkált és több tízmillió Ft-ot keresett, nem beszélve arról az értéknövekményről, amit az új követők tízezrei jelentettek és jelentenek neki.
A köznyelvben ezt hívják csalónak, szélhámosnak.
Az ügy súlya és aljassága azonban ennél sokkal erősebb minősítést követel.

Juhász Péter nagyon jól járt a kamuzsoltibácsizással. Azzal a történettel, amit nagyrészt ő épített fel, ő fűtött, s ami most napok alatt összeomlott. Az önreflexió viszont mintha hiányozna. Nagy a csend Juhász Péternél. Hirtelen már nincs ügy.

Eltelt a Zs. nap, nem történt semmi, és hihetetlen módon a történet már Juhász számára sem érdekes. Juhász az elmúlt héten előállított két tucatnyi tartalmai közé most már ez a történet nem fért be. Áder János utazásai és Németh Balázs parlamenti munkássága igen.

Most, hogy kiderült a hazugság, most hogy Magyar Péter testvére lebukott, ez a történet már nem is érdekes. Lapozzunk.

Juhász Péter mintha mi se történt volna, tovább röhög az emberek arcába, más hazugságokat pörget.

Annyi gyalázkodás, hazugság és sok millió Ft után a valóság, az igazság már nem fontos. Az az embereknek már nem jár.
Az már egy technikai kérdés.
Az ellenfél legyőzve, feladat teljesítve.
Csak ez számít és ez számít most is.

De mi nem felejtünk, kedves Juhász Péter.