A Tisza-kormány minden egyes Brüsszelben rá kiszabott, mozgásterünk feladásával járó feltételt teljesít.

Ez látszik az új kormány külpolitikájában. Megtörtént a korábbi pragmatikus, nemzeti érdekek talaján álló, a tömbösödés logikájából kitörő külpolitikánk feladása és vele a háborús lázban égő országokkal való veszedelmes sodródás melletti döntés.

Ez mutatkozik meg a gazdaságpolitikai történésekben is, a hazai nagytőke üldözésétől, az itthoni piaci szereplők megfélemlítésén át a globális érdekcsoportok kritikátlan kiszolgálásáig (szélerőmű-építés és telepítés hasznainak külföldre folyatása, különadók kivezetése, külföldi cégcsoportok helyzetbe hozása stb.).

És ugyanez jelenik meg a progresszív ideológia átültetésében is.

A valaha önmagát testben és lélekben is reprodukálni képes, kereszténységből sarjadt európai társadalmak tartóoszlopait a tiszta házasság és családfogalom adták.

Ezeket számolta fel a hitehagyott nyugati ember, és jutott el oda, hogy nem képes már jóléti társadalmait fenntartani, mert kényelmetlennek érzi a családi kötelékeket és azt hazudja fiataljainak, hogy nincs is igazi, természet adta férfi és női hivatás. Ezért más kultúrák előtt tárta ki kapuit, úgy gondolva, hogy majd ők és a gyermekeik elvégzik helyettük a sok piszkos vagy más nemszeretem munkát.

Tegnap Magyar Péter a gyermekek érdekeire való álságos hivatkozással tett hitet az egyik felé támasztott elvárás, az azonos nemű párok örökbefogadásának támogatása mellett.

Nem vitatja senki, hogy két azonos nemű felnőtt ember nagy szeretetben élhet szép, alkotó életet. Ám egy ilyen, az apai és anyai; férfi és női mintákat természeténél fogva nélkülöző kapcsolatba eleve traumatizált gyermekeket bevonni tévút.

Nem a “véletlen műve”, hogy egy ilyen kapcsolatból gyermekáldás sosem lehetséges. Nem a kapcsolat leértékelése ez, egyszerűen annak “mássága” az oka. A teremtés törvényei szerint egy gyermeknek ez egyszerűen nem nyújtaná a kibontakozásához szükséges feltételeket. Nem képes ugyanis olyan mintákat adni, melyet követve egyszer maga is be tudja tölteni férfiúi vagy női hivatását és egyszer majd édesapaként vagy édesanyaként, egészséges kapcsolatban tudja továbbadni az életet. Amire elhívást kaptunk.

A progresszív érvelés valójában az azonos nemű párok gyermekek iránti vágyára tekint a kérdésben kiindulópontként, hamis érveléssel mindig arra hivatkozva, hogy “sokkal jobb helye van egy szerető azonos nemű párnál egy gyermeknek, mint bűnözők vagy embertelen körülmények között.” Csak hát a kérdés sosem ez, mert az állam feladata nem a “bűnözők” és “szeretetben élő azonos nemű párok” közti választás, hanem a gyermek számára optimális örökbefogadó párnak/nevelőszülőknek a megtalálása.

A gyermek valódi érdekeiből kiinduló felfogás ezzel szemben annak megoldását adja feladatul, hogy egy saját családja nélkül nevelkedő, mindig súlyos traumákat hordozó gyermek optimális körülmények között nevelkedhessen; szerető férfi és női, azaz apai és anyai minták mellett, arra alkalmasnak ítélt házaspároknak történő örökbeadással vagy nevelőszülői gondoskodásban.

Minden esetben a vezérelv az kell, hogy legyen, hogy sosem a felnőttnek van joga gyermekhez, mindig egyedül a gyermeknek van joga apukához és anyukához, egy olyan családhoz, amelyben eleve sérült lelke az egészséges fejlődéshez egyszerre szükséges női és férfi mintát látva cseperedhet.

A gyerekek érdekeire hivatkozva az alapvető (senkit sem bántó, de teljesen világos) természeti törvények felülírásának politikája téves elgondolás, melyet most egy ideológiai értelemben is kötött mandátumú kormány kíván hamis érvelésekkel átvinni immár a magyar társadalmon is. (Miniszterelnök úrnak pedig üzenem, csetlő-botló, tökéletlen ember vagyok, de semmilyen gonoszság nem munkál bennem.)