A társadalmi hajtóerő kifullasztása - április 12. óta újra a régi lemez forog👇

Gondolatok lélekben Kötcse felé tartva ❤️

A Tisza-kormány társadalompolitikája egyre jobban láthatóvá és a mindennapokban is érzékelhetővé válik.

Azok számára, akik korosabbak és figyelték a rendszerváltást követő magyar és közép-európai politika alakulását, már most nyilvánvaló, hogy a liberális dominanciájú korábbi mintázatot hűen követi mindaz, ami ma Magyarországon történik.

A recept ugyanaz. A Magyar Péter (személye legfeljebb a jóérzésű embereket felzaklató stílusa miatt érdekes, egyebekben igaziból indifferens, mert behelyettesíthető) vezette, uniós hátszéllel pozícióba reptetett kabinet szociálpolitikai fügefalevéllel (és a múlt démonizálásának egyre kontraproduktívabb szajkózásával) próbálja kitakarni a megszorítások tényét.

Nincs itt semmiféle rendszerváltás, szimplán visszatért a 16 évvel ezelőtti - nem épp jó emlékeket idéző - világ.

E megszorítósdi politika determináció az esetükben, ugyanis az épp most Tisza névre keresztelt régi-új erőtér támogatói köre és logikája is ugyanonnan ered és ugyanarra a liberális világra épül, mint elődjeiké.

Vezérelvét a globális érdekhálózatokba való belesimulás, a történelem könnyebbik útjának választása, az önálló kül- és gazdaságpolitika feladása, azaz a megfelelési logika és ebből következően az országunk nemzetközi gazdasági-politikai érdekköröknek való kiszolgáltatása adja.

Erről természetesen - Tarr Zoltán zártkörből kiszivárgott figyelmeztetése szerint - mélyen hallgattak a kampányban, miközben Orbán Viktort ócsárolva leígérték a csillagokat is az égről. A változás csak annyi volt, hogy a nemzeti zászlók és irodalmi idéztek, történelmi fordulatok voltak hivatottak oldani a jobbközépről keresgélők bizalmatlanságát.)

És 16 év után - ami minden ellenkező állítás dacára, a maga kétségtelen hibái, túlkapásai ellenére is az országépítés korszaka volt - mindenfajta előremutató kohéziós erő nélkül meg tudták nyerni a “mindegy mi, csak legyen más!” ígéretével elkábított, jóhiszemű embereket is ehhez. (Innen is üzenem, várjuk vissza őket mindig, nyitott szívvel, szeretettel! ❤️)

De lássuk, mik is azok az idegenből kijelölt nyomvonal követéséből fakadó konkrét lépések, melyek a korábbi, mindenki számára hozzáférhető támogatások, a minden magyar család számára előrelépést és biztonságot kínáló védelmi mechanizmusok radikális szűkítését vagy kiiktatását jelentik (immár piros-fehér-zöld masnis díszcsomagolásban tálalva azokat):

️ a 700.000 család (!) számára - azaz ennél jóval több gyermeknek - megígért iskolakezdési támogatás kevesebb, mint 400.000 gyermeknek való elérhetősége (az is két részletben, szociális szempontból sem igazságosan odaadva)
️ a saját otthonhoz való hozzájutás támogatása helyett a szociális bérlakásépítés támogatása (a minden, saját lakással még nem rendelkező ember számára hozzáférhető kedvezményes Otthon Start Program elsorvasztása, kivezetése, a Vidéki Otthonfelújítási Program megszüntetése)
️ a kampányban fennhangon követelt 480 Ft-os benzinár bevezetésének elfelejtéde, a minden magyar (!) autós számára kiszámítható helyzetet teremtő korábbi védett üzemanyagár eltörlése, helyette egy szűk kör számára némi alamizsnaként (kellően bonyolultan eljuttatva majd) kompenzáció nyújtása
️ az egyre gyakrabban hangoztatott érvek a mindenki számára az átlag fogyasztásig elérhető, európai szinten az Orbán-kormány alatt a legalacsonyabb lakossági gáz- és villanyárat eredményező rezsicsökkentés “fenntarthatatlanságáról” - helyette a tűzifa ÁFA kérdéses hatású csökkentése
️ fentiekkel összefüggésben az olcsó orosz energiától való elszakadás irányába tett nyilvánvaló lépések (a pragmatikus magyar-orosz kapcsolatokat feladó külpolitikai lépések, a Paks2 körül sokasodó kérdőjelek, a kétséges eredményeket hozó és más nemzeteket gazdagító szélerőművek telepítése)
️ a mindenki számára adott alacsony SZJA helyett a többlépcsős adózás bevezetésének terve, és a gyermeket nevelő anyukák élethosszig tartó SZJA-mentességének, a családi adókedvezmények rendszerének “esélyegyenlőtlenséget eredményező” hivatkozással történő megkérdőjelezése
️ a befizetéseken alapuló nyugdíjrendszer szociális logikához kötése (értsd: a nyugdíjasok tömegének kiszorítása a nyugdíjak eddig mindenki számára egységes emeléséből)
️ a vidéki emberek számára belengetett Szent István-terv “pilot programként” (értsd: csak igen kevesek számára segítséget kínáló) hendikeppes bevezetése
️ megújuló egészségügy helyett kórházbezárások belengetése; a megújuló oktatás helyett a kisiskolák, kisebb gimnáziumok tehertételként való megnevezése, a TÉR rendszer felszámolásával a pedagódusoktól jövedelemelvonás
️ a beígért béremelések elmaradása a rendőröknél, helyette 1 szülinapi szabadnap (mókás megoldás, kétségtelen)
️ számos jóléti ígéret (családi pótlék azonnali duplázása, egészséges élemiszerek ÁFA-jának azonnali 5%-ra csökkentésének elmaradása, szociális ágazat bérrendezése stb. egyelőre elmaradt)
️ a mknde gyógyszer ÁFÁ-jának 5%-ra csökkentése helyett ismét egy kis népbolondítás: az eleve olcsón hozzáférhető vényköteles gyógyszereknél való csökkentéssel
️ a kamatstop jelen állás szerint szeptember 30-án megszűnik
️ a hal mellett mindenki számára hálót is jelentő munkahelyteremtés helyett a munkahelyek megszűnése felé tartó politika (ld. keleti nyitás eredményeinek feladása, magyar cégek (NER bélyeggel való) tudatos ellehetetlenítése, az USA-val való kapcsat elengedése, a hadiiparra átálló nyugati szankciós politika kritikátlan átvétele).

Ami mindezen tényekből egyértelműen kiolvasható: a korábbi logika, mely a magyar érdekeket szem előtt tartva jelent meg a nemzetközi térben és amely a társadalom legszélesebb köre számára kínált jelentős előrelépést, fizikai (ld. migrációellenes és békepolitika) és gazdasági biztonságot, ma szociális hivatkozásokkal radikálisan szűkülni fog és alaposan feltételezhetjük, hogy ez fog érvényesülni a későbbiekben is minden tekintetben, minden területen.

Mindez a társadalom húzóerejét jelentő középosztály és a magyar tőkésosztály büntetésével (NVVávH, uniós források visszafolyatása nyugati cégekhez, vagyonadó közelgő bevezetése stb.) és a munkára, személyes erőfeszítésre, előrelépésre ösztönző társadalmi modell kiiktatásával egy klasszikus megszorító politikához vezeti újra az országunkat.

És azt is jól tudjuk, hogy ez kottára egybevág az uniós országspecifikus ajánlások elvárásaival. A “hab a tortán” pedig az ezekhez kötelező kellékként parancsolt ideológiai öntet: gender-ideológiával, életellenes jogszabályok bevezetésével és a család fogalmának átrajzolásával, ami gyorsan megbontja egy társadalom szövetét, lerombolja azokat az erkölcsi normákat, amelyek megújulási képességének előfeltételei.

Itt tartunk ma, de a történelmünk azt is megmutatja, hogy a rombolás korszakai - bár rengeteg kárt tudnak okozni -, mindig megerősítik az országépítők hitét, elszántságát, tettrekészségét. Ma sincs ez másként.

A feladatunk pedig most az, hogy ez mihamarabb, a lehető legkevesebb veszteséggel megtörténhessen.

Kötcsén ma ez a munka kapcsol magasabb fordulatszámra. Bár műtétemből való lábadozásom miatt személyesen nem tudok ott lenni, a szívem Veletek, és szeretteim is oda tartanak, engem is képviselve.

(A kép a tavalyi Kötcsei Találkozón készült, ahonnan mindig lékekben megerősödve térhettem haza. Köszönet ezekért az alkalmakért, ezért az öszetartó közösségért!)

/Ui.: csak néhány, az irányunkban támasztott uniós elvárás közül:

* fokozatosan vezesse ki Magyarország az ár- és kamatplafonokat, illetve az ezekkel egyenértékű intézkedéseket;
* az energiaárak elleni intézkedések legyenek ideiglenesek és célzottak, elsősorban a sérülékeny háztartásokra és energiaintenzív vállalkozásokra;
* erősítse a középtávú költségvetési tervezést;
* javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát.
* több megfizethető és szociális lakásra van szükség
* gyorsítania kell az energiaforrások diverzifikációját;
* ki kell vezetnie az orosz energiaforrásoktól való függést
* Bizottság megállapítása szerint a kiskereskedelmi árkorlátozások, árréskorlátok, kötelező kedvezmények és az üzemanyagár-plafonok torzíthatják a piac működését.
Ezután az ajánlás már normatív módon azt mondja: „Phase out price and interest-rate caps”, vagyis az ár- és kamatplafonokat ki kell vezetni.
* Ez különösen érdekes az ársapkák szempontjából: a 2026-os ajánlás már kifejezetten kimondja az ár- és kamatplafonok kivezetését. No comment./