Itt vagyok az 1-es számú Nőgyógyászati Klinikán, ahol egy tervezett beavatkozáson kellett átessek pénteken. A csodálatos orvosoknak, nővérkéknek és a kedves betegtársaknak is nagyon-nagy köszönet!

Szeretném Nektek megmutatni a folyosón lévő faragott szobrot, ami egy édesapát, egy édesanyát és a gyermeküket ábrázolja, egy fából kibontva az élet és a család szépségét.

Van itt időm elmélázni kicsit, és csordultig van hálával a szívem, hogy négyszer is átélhettem az életadás csodáját. Mekkora kegyelem! Fel sem foghatom.

A műtét után egy frissen szült édesanyával is találkoztam és aprócska babáját is láthattam egy villanásra. Szívmelengető volt látni örömüket, ahogy meghitten ismerkedtek egymással: anya és pöttömnyi kislánya. Mintha én is visszarepültem volna az időben a gyermekeim születésének pillanatait újranézve - kívülről már, de mélyen, sírósan ismerősen.

A lényeg: szeressük, oltalmazzuk mindannyian a megfogant apró életeket, és segítsük, támogassuk ahogy csak lehet az édesanyákat, a családokat!
Mert az élet ajándék. A maga törékenységében is a legszebb.