Szent István Imre herceghez írott Intelmeiben máig érvényes figyelmezetetéseket sorol arról, milyen egy jó vezető.

De lássunk egy inverz összegzést is a rossz, sőt, veszélyes vezetőről, akinek felismerése és az általa vezetett csoport vele szembeni ellenállóképességének kialakítása hosszútávon meghatározza a közösség sorsát.

Ha valaki képtelen elért eredményeknek, emberi kapcsolatoknak, szép dolgoknak örülni, miközben mások bukása, szenvedése látványosan felvillanyozza, azt mutatja, hogy az örömforrásai jelentősen negatívak és külső összehasonlításra épülnek. Az ilyen ember sokszor nem valódi örömöt, hanem megkönnyebbülést vagy fölényérzetet él át, amit örömnek nevez. A másik bukása pillanatokra megszünteti a saját elégtelenségének, irigységének vagy frusztrációjának érzését. Ez magyarázhatja azt is, miért van szüksége újra és újra valakire, akit lehet gyűlölni vagy kigúnyolni.

Ha ez visszatérő személyiségmintává válik egy vezető esetében, aki a hatalmát arra használja, hogy másokat leértékeljen, megbüntessen vagy egymás ellen fordítson, az kritikus helyzetet idézhet elő.

Milyen vezetői minták figyelmeztetnek:

- Bűnbakkeresés: problémák esetén könnyen kijelölhet valakit, akire rá lehet hárítani a felelősséget.
- Megosztás: „jók” és „rosszak”, „velünk vannak” és „ellenünk vannak” kategóriákba sorolhatja az embereket.
- Nyilvános megszégyenítés vagy gúny: különösen akkor, ha valaki hibázik vagy vele szemben állást foglal.
- A siker mások rovására való értelmezése: nem feltétlenül az lesz fontos, hogy a csapat jól teljesítsen, hanem hogy valaki más veszítsen, ő pedig fölénybe kerüljön.
- Lojalitás fontosabb lehet a kompetenciánál: azt jutalmazhatja, aki őt megerősíti, és veszélyesnek tarthatja azt, aki önállóan gondolkodik vagy kritizál.
- Félelemkeltő légkör: az emberek idővel elkezdhetik azt figyelni, hogyan kerülhetik el a vezető haragját vagy gúnyát, ahelyett hogy a munkára koncentrálnának.
- Konfliktusok fenntartása: furcsa módon egy ilyen vezetőnek akár szüksége is lehet „ellenfelekre”, mert ezekkel szemben tudja megélni saját fölényét.
- Mások eredményeinek leértékelése: a beosztott sikerét nem feltétlenül tudja őszintén elismerni, ha az fenyegeti a saját pozícióját vagy önértékelését.

Az ilyen vezető környezetében élő ember egyre inkább azt veszi észre, hogy már nem az számít, hogy mit csinál jól, hanem az, hogy hogyan kerülheti el, hogy a vezető célkeresztjébe kerüljön.

Az ilyen vezető pusztító tud lenni egy közösségre.