Magyar Péter uralkodásának mindössze második hetében a „Facebook-kormány” működése kezd egyre látványosabban döcögni. A kampányban még minden egyszerű volt: posztolgatás, live-ozás, kommentelgetés, indulatos mondatokkal dobálózás. Csakhogy egy ország működtetése nem azonos a Facebook-algoritmus bűvölésével. És ezt most már napról napra látja az egész ország.

A hét egyik legbeszédesebb jelenete Varsóban történt. Magyar Péter megpróbált európai államférfiként pózolni Donald Tusk mellett, viszont inkább az maradt meg mindenkinek ahogy a lengyel miniszterelnök konkrétan arrébb tuszkolja.

Itthon eközben tovább folytatódott a sértődött Facebook-kormányzás. Magyar Pétert láthatóan jobban zavarja, hogy az emberek nevetnek a piros vasalódeszkának csúfolt házelnöki széken, mint az, hogy a saját kormányuk működése bohózat szerű.

Már az Országgyűlés alakuló ülésén is kiderült, hogy még egy rövid törvényjavaslat megírása is gondot okoz. Több jogszabályban és határozatban szakmai és jogi hibák jelentek meg. Most különösen kínos volt, amikor egy minisztert jelöltek ki a közmédia működésének „átvilágítására”, miközben a közmédia nem a kormány irányítása alatt működik. Jogállamiságról prédikálnak, de az alapvető intézményi rendszert sem értik.

Közben a kormány számára majdnem észrevétlenül kifutott az ukrán gabonaimport-tilalom meghosszabbítása is. Ha a gazdák és az ellenzék nem jelzi időben, a Tisza gyakorlatilag ölbe tett kézzel nézte volna végig, hogy újra meginduljanak a kétes minőségű szállítmányok.

És persze továbbra sem látszik semmi a kampányígéretekből. Hol van a 480-as benzin? Hol vannak az azonnali intézkedések? Hol van az a „felkészült szakértői csapat”, amely állítólag sokat készült a kormányzásra?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem valódi programjuk volt, hanem csak közösségimédia-stratégiájuk.

A második hét végére az ország kezd rájönni: a lájkok nem helyettesítik a szakértelmet, az influenszerkedés pedig nem azonos a kormányzással.