Ha azt kérdezik tőlem, ki volt Tóth Potya István, gondolkodás nélkül tudom a választ: kiváló labdarúgó, rendkívüli edző, és embermentő mártír.

Ha azonban azt kérdezik tőlem, mit tanultunk Tóth Potya Istvántól, értelmetlen és fájdalmas halála mit üzent az utókornak, már sokkal nehezebb dolgom van.

Tóth Potya István játékosként, sőt edzőként is a Ferencváros legendája volt. Futballistaként 390 meccsen szerepelt nálunk, majd edzőként ő dirigálta a Ferencváros első nemzetközi kupagyőztes csapatát 1928-ban.

Sporttörténelmet írt, hiszen edzésmódszereit, először a világon papírra is vetette, naplókat vezetett a tréningekről. Amikor Olaszországban munkát vállalt, Kertész Gézával együtt átalakították a teljes olasz futballt! Bevezették az alapozás, a tervszerinti edzésmunkát!

Igen, kimondhatjuk bátran, a modern futball elképesztően sokat köszönhet neki, és barátjának, Kertész Gézának!

A fasizmus felé haladó Olaszországban nem találta, nem találhatta meg otthonát. Hazatért, és tagja lett egy különleges ellenállási csoportnak. A második világháború zűrzavarában, keresztény emberként zsidókat mentett meg a biztos haláltól, értük áldozta fel az életét!

Nem nézte ki, és miért került bajba, csak az számított, hogy megmentse embertársait, hogy segítő kezet nyújtson nekik.

1944-ben a nyilasok letartóztatták, majd 1945 elején Kertész Gézával együtt minden tárgyalás és ítélet nélkül kivégezték.

Hányszor, de hányszor ismételjük az életben azt a kifogást, hogy „én mindent megtettem, mi mindent megtettünk”! Ilyenkor mindig jusson eszünkbe, hogy a „minden” az mégis micsoda?

Odaadtuk az életünket egy ügyért, ahogyan Tóth Potya István tette? Odaadtuk az életünket egy ügyért, valamiért, amiben hittünk? Mert az a minden! Csak az a MINDEN!

Mit tanultunk tehát valójában Tóth Potya Istvántól? Tudatosságot, hűséget, kitartást, emberséget, az önfeláldozás, odaadás példáját!

Születésének 135. évfordulóján, nyughelye előtt állva, néma főhajtással mondok neki köszönetet mindezekért!