A „Tisza-tudat”: A racionális és egalitárius köntösbe bújtatott barbarizmus

A kortárs magyar politika legmeghatározóbb új jelensége a Tisza-tudat, amely nem csupán egy pártpolitikai preferenciát jelent, hanem egy sajátos kollektív mentális állapotot. Ez a tudatforma első pillantásra modernnek, józannak és demokratikusnak tűnik. A mélyére ásva azonban felsejlik az a jelenség, amelyet José Ortega y Gasset már a 20. század elején diagnosztizált: a modern barbarizmus, amely az egyenlőség és a racionalitás álarca mögé bújva számolja fel a közösségi kultúra alapjait.

1. A racionalitás álarca: A radikális piaci haszonelvűség

A Tisza-tudat egyik legfőbb tartópillére a józan észre és a racionalitásra való hivatkozás. Ez a gondolkodásmód mindent a hatékonyság és az azonnali megtérülés nyelvére fordít le. Ennek a logikának a végpontja a kultúra, a sport és a szakralitás teljes privatizációja: „A focit a szurkolók, a könyvtárat a könyvtárba járók, az egyházat a hívek tartsák el” és így tovább.
Ez az érvelés azért rendkívül veszélyes, mert elsődlegesen racionálisnak és igazságosnak hat. A tömegember úgy érzi, a saját nehezen megkeresett pénzét védi a „pazarló” és „absztrakt” elitista projektektől.
Valójában azonban ez nem racionalitás, hanem kulturális vakság. Ezzel a tömegember megtagadja a társadalmi szerződés azon részét, amely a közös kulturális minimum fenntartásáról szól. Nem érti meg, hogy a könyvtár, az épített örökség vagy a magas művészet nem „szolgáltatás”, hanem a nemzeti és civilizációs identitás tartóoszlopa, amelynek pusztulása a teljes közösség szellemi elszegényedéséhez vezet.

2. Az egalitarizmus álarca: A kompetencia lebontása
A jelenség másik pillére a radikális egalitarizmus (egyenlősdi). A Tisza-tudatban a „kisember” misztifikációja zajlik: a kisember az, aki dolgozik, aki elszenvedi a rendszert, és akinek ebből fakadóan automatikusan mindenben igaza van. Ha pedig a kisembernek igaza van, akkor nincs szükség tekintélyekre, hagyományos elitekre vagy elvont szakértelemre. (Lásd Pokol Béla több írását a Digitális, egyszemélyes párt és a infokommunikációs társadalom között eltűnő politikusi rétegtől,amelynek a végterméke a Tisza vezér úr által csak kólásdoboznak titulált képviselők)
A közösségi média kommentmezőiben és a proxy média (például a Láthatatlan Magyarország) felületein ez a gúnyolódó, bohócfejes hangulatjelek kultúrájában ölt testet. A higgadt vita, a szakmai argumentáció és a hierarchia tisztelete helyét átveszi a kollektív gúny. A tömeg feljogosítva érzi magát, hogy bármilyen komplex kérdést (legyen az makrogazdaság, kultúrpolitika vagy teológia) a saját mindennapi tapasztalatainak sekélyes szintjére rántson le. Minden, ami ezen a horizonton túlmutat, gyanús, felesleges vagy elitista úri huncutság.

3. A magányos tömeg és a barbarizmus
Ortega y Gasset meghatározása szerint a barbár az az ember, aki nem hajlandó indokolni, nem akar másoknak igazat adni, egyszerűen csak rá akarja kényszeríteni az akaratát a környezetére. A Tisza-tudat hordozója pontosan ezt teszi: miközben a szabadság és a demokrácia bajnokaként lép fel, intoleráns minden olyan értékkel szemben, amit ő maga nem fogyaszt vagy nem ért.
Ez a tömeg ráadásul szerkezetileg is sajátos: tagjai nem valódi, organikus közösséget alkotnak, hanem a szociológia által leírt „magányos tömeget”. Az egyének elszigeteltek, hiányoznak a mély, hagyományos társadalmi kötődéseik (mint a vallás, a lokális kisközösségek vagy a klasszikus polgári szövetkezetek). Ezt a belső, nyomasztó magányt és talajvesztettséget fordítják át politikai agresszióvá és a közös kulturális alapok radikális tagadásává.

A Tisza-tudat tehát nem egyszerűen egy politikai protestmozgalom, hanem a kulturális populizmus egy sajátos, modern formája. Legfőbb veszélye abban rejlik, hogy a rombolást nem vad, anarchista jelszavakkal hirdeti, hanem a „józan paraszti ész”, a „piaci igazságosság” és az „egyenlőség” köntösében. Ez a modern barbarizmus: amikor a civilizáció vívmányait (a technológiát, a demokráciát, a jogállami nyelvezetet) magabiztosan használó tömegember éppen azon intézmények gyökereit kezdi el átvágni, amelyek magát a civilizációt egyáltalán lehetővé tették és fenntartják.