A mai parlamenti napirend előtti felszólalásomból részlet, amelynek minden sorát vállalom:

“Édesanyaként és kereszténydemokrata politikusként meggyőződésem, hogy a gyermekvédelemnél nincs fontosabb ügy. Ebben nincs helye sem politikai vitának, sem megalkuvásnak. Ez a nemzet lelkiismeretének ügye. Ezért szeretnék bocsánatot kérni minden gyermektől, akit a gyermekvédelmi rendszer valaha cserbenhagyott. Bocsánatot kérek minden olyan emberi vagy politikai mulasztásért, amely miatt egyetlen gyermek is úgy érezhette, hogy magára maradt. A gyermekbántalmazás és a pedofília a legsúlyosabb bűnök közé tartozik. Ebben nem lehet alku, nem lehet engedmény.

Éppen ezért tartom fontosnak kimondani emellett valami mást is. Egy jogállamban ugyanilyen alapelv, hogy kiálljunk azok mellett is, akiket ártatlanul rágalmaztak meg bizonyítékok teljes hiányában, szándékosan manipulálva a társadalmat, kollektíve hamisan megbélyegezve egy politikai közösséget. Nem lehet összekeverni a rágalmazást az ítélettel. Nem lehet úgy tenni, mintha a nyilvánosság helyettesíthetné a bizonyítást. Ha valaki bűnös, annak viselnie kell minden jogi és erkölcsi következményt. De ha valaki ártatlan, akkor ugyanilyen erkölcsi kötelességünk megvédeni a becsületét. Arról is kell beszélnünk, hogy képesek vagyunk-e megálljt parancsolni a gyermekvédelmet politikai kampányeszköznek, ördögi manipulációnak használó folyamatoknak? Bocsánatot kérek minden gyermektől, akit nem tudtunk időben megvédeni. Bocsánatot kérek minden családtól, akiknek az életét gyermekbántalmazás árnyékolta be. Bocsánatot kérek a gyermekvédelemben dolgozó tisztességes és elkötelezett szakemberektől és bocsánatot kérek a magyar társadalomtól is.
Bocsánatot kérek azon politikusok, újságírok, influenszerek helyett, akik hazudtak, manipuláltak és alaptalanul vádolták meg Semjén Zsolt, nem, mint politikustól, hanem mint férjtől és édesapától kérek bocsánatot. Bocsánatot kérek feleségétől, aki harminchét éve hű társa és akinek másnap pedagógusként tanítványai szemébe kellett néznie, bocsánatot kérek lányától és két fiától, akiknek el kell szenvedniük édesapjukat ért alaptalan rágalmakat. A gyermekek védelmének elsődlegessége mellett az ártatlan emberek védelme ugyanannak az erkölcsi mércének a részei, ha erről lemondunk, akkor holnap már bárki sorra kerülhet. Én olyan Magyarországban hiszek, amely könyörtelen a gyermekbántalmazókkal szemben, de igazságos az ártatlanokkal! “