Képes lesz-e felülemelkedni a pitiánerségen az új miniszterelnök?

Az első néhány nap után pár kezdeti benyomás:

A Karmelita és két, gyönyörűen felújított, újjáépített minisztériumi épület körüli habverés mutatja, hogy az „abszolút filmszínház” egyelőre nem áll meg: az új miniszterelnök eddigi ténykedése kimerül az olcsó hergelésben, a primitív hazudozásban és a manipulatív hangulatkeltésben.

Miután nem győzte ismételgetni, hogy micsoda elképesztő luxuskörülmények jellemezték például a Kabinetiroda Dísz téri székházát (nem jellemzi semmiféle luxus az épületet, csupán egy a Budai Várnegyedhez méltó módon újjáépített irodaépületről van szó), miután napokig „szivarszobázott” és a többi, utána hirtelen kiderül: mégiscsak egy minisztérium költözik be az épületbe. Ugyanúgy, ahogy a Szentháromság téren lévő Belügyminisztérium is marad Belügyminisztérium. Akkor, mi a valóság? Mégsem olyan elképesztő a luxus? Mégiscsak az a helyzet, hogy a kormányzat számára megfelelő épületekről van szó?

A Krausz Ferenc Nobel-díjas tudóshoz köthető csúcskutatási és tehetséggondozó program felfüggesztése is alapvetően kicsinyes dolognak tűnik. Mi a baj azzal, hogy külön figyelem és anyagi támogatás jut egy olyan programnak, ami felvállaltan a magyar szakmai kiválóságot szolgálja? Ami a magyar kutatóknak nyújt értő támogatást és hátteret ahhoz, hogy a világ élmezőnyébe emeljék hazánkat? És ehhez a garanciát egy Nobel-díjjal elismert magyar tudós jelenti, valamint az a transzparencia, melyet az alapítvány működésénél garantáltak.

A pitiánerség csúcsteljesítménye azonban vitán felül a Havasi Bertalannal lezajlott találkozó és annak utóélete volt. Magyar Péter most már miniszterelnök. Nem érzi, hogy milyen méltatlan volt az egész szituáció? Nem érzi, hogy mennyire hiányzott az elegancia, a nagyvonalúság abból, ahogyan ott viselkedett? Bár a politikai ellenfelünk, de mégis milyen jó lenne, ha Magyarország miniszterelnöke nem kicsinyes, a másikat megalázni akaró, agresszív kiskakas lenne.

Az új kormány jó néhány minisztere láthatóan feszeng Magyar Péter agresszív és bántó kirohanásai közben. Ez egyre inkább így lesz, hiszen az idő előrehaladtával és a normális munka megkezdésével egyre kínosabbak lesznek ezek a mély, személyes frusztrációról és kisebbrendűségi érzésről árulkodó durváskodások.

Az első benyomások alapján jó néhány miniszter egyébként alapvetően jószándékú, már-már szimpatikus embernek tűnik. Többen a saját szakterületükön letettek már teljesítményt az asztalra. (Nem nevezek meg senkit, nehogy kínos helyzetbe hozzam az érintetteket…) Ezek az emberek előbb utóbb meg fogják elégelni, ha a kormányzást – és az ő személyes teljesítményüket is – állandóan háttérbe szorítja a féktelen hergelés, a Magyar Péter-féle gyűlölet félórák végtelen sora.

Külön fejezetet érdemelne, hogy Magyar Péter milyen látványosan keresi Gulyás Gergely elismerését. Parlamenti beszédei közben folyamatosan neki beszél, őt nézi, szinte csüng rajta és figyeli, hogyan reagál. Mint egy önmagában bizonytalan kamaszgyerek, aki folyamatosan keresi gyűlölt-szeretett apja elismerését… Különös, furcsa helyzet.