𝐍𝐞𝐦 𝐤𝐞́𝐬𝐳 𝐯𝐢́𝐳𝐥𝐞́𝐩𝐜𝐬ő𝐭𝐞𝐫𝐯𝐞𝐭 𝐯𝐞́𝐝𝐮̈𝐧𝐤, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐚 𝐬𝐳𝐚𝐤𝐦𝐚𝐢 𝐯𝐢𝐳𝐬𝐠𝐚́𝐥𝐚𝐭 𝐬𝐳𝐮̈𝐤𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐞́𝐭

Érdeklődéssel olvastam Bárdos Deák Péter véleménycikkét, amelyet az közösségi média oldalamon megjelent és az index által átvett javaslatom ihletett. A szerző több valós környezeti kockázatra hívja fel a figyelmet, a vita azonban csak akkor lehet termékeny, ha arról beszélünk, amit a másik fél valóban állított.

Én nem egy kész, 7,5 méteres esésű, energiatermelő vízlépcső azonnali megépítését javasoltam. Nem állítottam, hogy holnap betont kell önteni a Dunába, és azt sem, hogy már ismerjük az optimális műszaki megoldást. A Harmonikus Növekedésért Alapítvány anyaga egy vízgazdálkodási vitaindító. Azt állítja, hogy a Duna tartós kisvízszintjei, a meder süllyedése, a mellékágak és árterek kiszáradása, valamint Paks vízellátási kockázatai miatt nem halogatható tovább a lehetséges beavatkozások összehasonlító vizsgálata.

Ezek között helye lehet egy Fajsz térségében megvalósítható vízszintszabályozó műtárgy különböző változatainak is. Ez lehet alacsonyabb esésű, teljesen nyitható, elsősorban nem energiatermelési, hanem vízszint-szabályozási célt szolgáló létesítmény. Ennek hatásait ugyanúgy részletesen modellezni kell, mint minden más változatét.

𝐀 𝐯𝐢́𝐳𝐬𝐳𝐢𝐧𝐭, 𝐚 𝐯𝐢́𝐳𝐡𝐨𝐳𝐚𝐦 𝐞́𝐬 𝐚 𝐯𝐢́𝐳𝐡ő𝐦𝐞́𝐫𝐬𝐞́𝐤𝐥𝐞𝐭 𝐡𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐤𝐮̈𝐥𝐨̈𝐧𝐛𝐨̈𝐳ő 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐞́𝐬

Egy duzzasztómű nem teremt új vizet, tehát nem növeli tartósan a Dunán érkező vízhozamot. Megemelheti és stabilizálhatja azonban a vízszintet, növelheti a vízmélységet, és biztosíthatja, hogy a vízkivételi rendszerek szélsőséges kisvíz idején is elérjék a folyó vizét.

Ez Paks szempontjából lényeges lehet.

𝐀𝐳 𝐚́𝐫𝐡𝐮𝐥𝐥𝐚́𝐦𝐨𝐤 𝐯𝐢𝐳𝐞́𝐭 𝐞𝐥𝐬ő𝐬𝐨𝐫𝐛𝐚𝐧 𝐚 𝐭𝐚́𝐣𝐛𝐚𝐧 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐧𝐢

Egy folyami műtárgy főmedri tározótere önmagában valóban nem alkalmas arra, hogy egy jelentős dunai árhullám vizét hosszú időre eltárolja. Nem is ez lenne az elsődleges feladata.

Kisvíz idején segíthetné a kívánt vízszint fenntartását. Magas vízállásnál teljesen megnyitható lenne, hogy ne akadályozza az árhullám levonulását. Megfelelő vízállás esetén pedig lehetőséget teremthetne arra, hogy a vizet szabályozottan mellékágakba, árterekre, vizes élőhelyekre és külső tározóterekre vezessük.

𝐀 𝐯𝐢𝐳𝐞𝐭 𝐭𝐞𝐡𝐚́𝐭 𝐧𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐬ő𝐬𝐨𝐫𝐛𝐚𝐧 𝐚 𝐟ő𝐦𝐞𝐝𝐞𝐫𝐛𝐞𝐧, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐚 𝐭𝐚́𝐣𝐛𝐚𝐧 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐧𝐢. Ehhez azonban megfelelő vízszintekre, zsilipekre és vízkormányzási infrastruktúrára is szükség lehet.

𝐀 𝐦𝐞́𝐫𝐧𝐨̈𝐤𝐢 𝐞́𝐬 𝐭𝐞𝐫𝐦𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐚𝐥𝐚𝐩𝐮́ 𝐦𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐞𝐠𝐲𝐦𝐚́𝐬 𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧𝐭𝐞́𝐭𝐞𝐢.

A kérdés az, milyen kombinációjuk szolgálja legjobban a vízvisszatartást, az ökológiai állapotot, a mezőgazdaságot, az ivóvízbázisokat és az energiabiztonságot. 𝐀 𝐕𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐛𝐚𝐧𝐤 𝐢𝐧𝐭𝐞𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐭 𝐯𝐢́𝐳𝐭𝐚́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐢 𝐤𝐞𝐫𝐞𝐭𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞 𝐬𝐞𝐦 𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐣𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐫𝐦𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐞𝐬 𝐞́𝐬 𝐚 𝐦𝐞́𝐫𝐧𝐨̈𝐤𝐢 𝐦𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐚́𝐬𝐨𝐤𝐚𝐭. A természetes, épített és hibrid rendszerek helyi szükségletekhez igazodó kombinációját javasolja.

Ugyanezt 𝐚𝐳 𝐢𝐧𝐭𝐞𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐭 𝐦𝐞𝐠𝐤𝐨̈𝐳𝐞𝐥𝐢́𝐭𝐞́𝐬𝐭 𝐤𝐞́𝐩𝐯𝐢𝐬𝐞𝐥𝐢 𝐚𝐳 𝐄𝐮𝐫𝐨́𝐩𝐚𝐢 𝐔𝐧𝐢𝐨́ 𝐕𝐢́𝐳𝐫𝐞𝐳𝐢𝐥𝐢𝐞𝐧𝐜𝐢𝐚-𝐬𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞́𝐠𝐢𝐚́𝐣𝐚 is: egyszerre szorgalmazza a természetes vízkörforgás helyreállítását, a vízvisszatartást, valamint a vízgazdálkodási infrastruktúra korszerűsítését.

𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐚𝐥𝐭𝐞𝐫𝐧𝐚𝐭𝐢́𝐯𝐚́𝐭 𝐚𝐳𝐨𝐧𝐨𝐬 𝐦𝐞́𝐫𝐜𝐞́𝐯𝐞𝐥 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐨̈𝐬𝐬𝐳𝐞𝐡𝐚𝐬𝐨𝐧𝐥𝐢́𝐭𝐚𝐧𝐢

A hidegvízcsatorna mélyítése, a vízkivételi rendszer átalakítása, a hűtőtornyok vagy a hibrid hűtés mind vizsgálandó megoldás.

A csatorna mélyítése kezelheti Paks helyi vízkivételi problémáját, de nem oldja meg a Duna medersüllyedését, a mellékágak kiszáradását, a talajvízszintek csökkenését vagy más vízkivételek sérülékenységét.

A hűtőtornyok csökkenthetik az erőmű függését a Duna vízállásától és hőmérsékletétől, de beruházási, üzemeltetési, energiahatékonysági, tájképi és vízfelhasználási következményeik vannak.

Nem egyetlen megoldást kell előre kiválasztani. Az alternatívákat és azok kombinációit azonos szempontok szerint kell értékelni: milyen problémát oldanak meg, milyen költséggel, milyen környezeti hatással és milyen új kockázatok mellett.

𝐌𝐢𝐭 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭 𝐚 𝟖𝟎–𝟏𝟖𝟎 𝐦𝐢𝐥𝐥𝐢𝐚́𝐫𝐝 𝐟𝐨𝐫𝐢𝐧𝐭𝐨𝐬 𝐛𝐞𝐜𝐬𝐥𝐞́𝐬?

Ezen a ponton fontos pontosan fogalmazni.

A Harmonikus Növekedésért Alapítvány háttéranyagában szereplő 𝟖𝟎–𝟏𝟖𝟎 𝐦𝐢𝐥𝐥𝐢𝐚́𝐫𝐝 𝐟𝐨𝐫𝐢𝐧𝐭 𝐧𝐞𝐦 𝐡𝐞́𝐭 𝐡𝐨́𝐧𝐚𝐩𝐧𝐲𝐢 𝐩𝐚𝐤𝐬𝐢 𝐥𝐞𝐚́𝐥𝐥𝐚́𝐬 𝐤𝐨̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞, és nem minden évben automatikusan jelentkező veszteség.

A számítás két korábbi évre, 2018-ra és 2022-re épül. Azt becsüli meg, hogy az akkori villamosenergia-piaci és importárak mellett mennyibe kerülhetett volna egy alacsony dunai vízállás miatt bekövetkező, 30–60 napos paksi termeléskiesés pótlása, amit most tapasztalunk.

Ilyenkor a kieső, alacsony változó költséggel előállított nukleáris villamos energiát más hazai erőművek termelésével, illetve szükség esetén drágább importtal kell helyettesíteni. A nemzetgazdasági költséget ezért a kieső paksi termelés és az azt pótló energia költsége közötti különbség adja.

A 80–180 milliárd forint tehát egy 30–60 napos kiesési helyzet becsült pótlási költségtartománya, a 2018-as és 2022-es tényadatok alapján. Ez egybevág egyébként a mostani leálláshoz becsült és a Reuters által közölt 100-200 milliárd forintos nagyságrenddel.

Nem azt állítjuk, hogy egy vízszintszabályozó műtárgy bizonyosan két év alatt megtérül. Azt állítjuk, hogy ha a jövőben több, a maihoz hasonló, hosszabb termeléskorlátozást lehetne elkerülni, akkor az elkerült pótlási költség nagyságrendje összemérhető lehetne a beruházás előzetesen becsült költségével.

Ez nem kész megtérülési számítás, hanem erős érv a részletes vizsgálat mellett. 𝐄𝐠𝐲 𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐯𝐢𝐳𝐬𝐠𝐚́𝐥𝐚𝐭𝐧𝐚𝐤 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐛𝐚 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐚𝐣𝐝 𝐯𝐞𝐧𝐧𝐢𝐞 𝐚𝐳𝐭 𝐢𝐬, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐞𝐧𝐧𝐲𝐢𝐭 𝐯𝐞𝐬𝐳𝐢́𝐭𝐮̈𝐧𝐤 𝐚𝐳𝐨𝐧, 𝐡𝐚 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐛𝐢́𝐳𝐡𝐚𝐭𝐨́, 𝐬𝐳𝐮̈𝐧𝐞𝐭𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐬, 𝐨𝐥𝐜𝐬𝐨́ 𝐞𝐧𝐞𝐫𝐠𝐢𝐚́𝐭 𝐢𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐥ő 𝐚𝐝𝐚𝐭𝐤𝐨̈𝐳𝐩𝐨𝐧𝐭𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐯𝐞́𝐠𝐮̈𝐥 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐛𝐢́𝐳𝐡𝐚𝐭𝐨́𝐬𝐚́𝐠 𝐡𝐢𝐚́𝐧𝐲𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞𝐭𝐭 𝐀𝐮𝐬𝐳𝐭𝐫𝐢𝐚́𝐛𝐚 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐦𝐚́𝐬 𝐤𝐨̈𝐫𝐧𝐲𝐞𝐳ő 𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠𝐨𝐤𝐛𝐚 𝐭𝐞𝐥𝐞𝐩𝐢́𝐭𝐢𝐤.

𝐌𝐢 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞 𝐚 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐤𝐞𝐳ő 𝐥𝐞́𝐩𝐞́𝐬?

Egy nyilvános és független előzetes megvalósíthatósági vizsgálat, amely azonos módszertannal hasonlítja össze:
• a jelenlegi rendszer fenntartását;
• a paksi vízkivétel átalakítását;
• a csatorna mélyítését;
• a hűtőtornyokat és a hibrid hűtést;
• a hordalékpótlást és mederstabilizálást;
• a mellékágak, árterek és vizes élőhelyek helyreállítását;
• egy alacsonyabb esésű, teljesen nyitható fajszi vízszintszabályozó műtárgyat;
• valamint ezek kombinációit;
• továbbá pontosan számszerűsíti a leállás további költségeit;

A vízlépcsőknek és duzzasztóműveknek lehetnek súlyos ökológiai következményeik. Ugyanakkor a nem cselekvésnek is vannak környezeti, gazdasági és társadalmi költségei.

𝐀 𝐯𝐚𝐥𝐨́𝐝𝐢 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐞́𝐬 𝐞𝐳𝐞́𝐫𝐭 𝐧𝐞𝐦 𝐚𝐳, 𝐡𝐨𝐠𝐲 „𝐠𝐚́𝐭𝐚𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐭𝐞𝐫𝐦𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐞𝐭” 𝐯𝐚́𝐥𝐚𝐬𝐳𝐭𝐮𝐧𝐤-𝐞.

𝐀 𝐯𝐚𝐥𝐨́𝐝𝐢 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐞́𝐬 𝐚𝐳, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐭𝐞𝐫𝐦𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐚𝐥𝐚𝐩𝐮́ 𝐞́𝐬 𝐦𝐞́𝐫𝐧𝐨̈𝐤𝐢 𝐦𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐛𝐢𝐧𝐚́𝐜𝐢𝐨́𝐣𝐚́𝐯𝐚𝐥 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐮𝐤 𝐚 𝐥𝐞𝐠𝐤𝐢𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐤𝐨̈𝐫𝐧𝐲𝐞𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐤𝐚́𝐫𝐫𝐚𝐥 𝐦𝐞𝐠ő𝐫𝐢𝐳𝐧𝐢 𝐚 𝐃𝐮𝐧𝐚 𝐨̈𝐤𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐩𝐨𝐭𝐚́𝐭, 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐯𝐢́𝐳𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐧𝐬𝐚́𝐠𝐚́𝐭 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐞𝐧𝐞𝐫𝐠𝐢𝐚𝐞𝐥𝐥𝐚́𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐭.

Erről érdemes szakmai vitát folytatni. Nem előre eldöntött válaszokból, hanem mérési adatokból, modellekből és összehasonlítható alternatívákból kiindulva.