György László posztja

𝐀 𝐏𝐮̈𝐧𝐤𝐨̈𝐬𝐝 𝐧𝐞𝐦 𝐞𝐠𝐲𝐬𝐳𝐞𝐫ű𝐞𝐧 𝐞𝐠𝐲 𝐮̈𝐧𝐧𝐞𝐩 𝐚 𝐧𝐚𝐩𝐭𝐚́𝐫𝐛𝐚𝐧. 𝐀𝐫𝐫𝐚 𝐞𝐦𝐥𝐞́𝐤𝐞𝐳𝐭𝐞𝐭, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚𝐳 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐨̈𝐧𝐦𝐚𝐠𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐤𝐞𝐯𝐞́𝐬, 𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐛𝐞𝐧 𝐯𝐢𝐬𝐳𝐨𝐧𝐭 𝐤𝐞́𝐩𝐞𝐬 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐨𝐭 𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐥𝐧𝐢.

A keresztény hagyomány szerint 𝐞𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐬𝐳𝐚́𝐥𝐥𝐭 𝐥𝐞 𝐚 𝐒𝐳𝐞𝐧𝐭𝐥𝐞́𝐥𝐞𝐤 az apostolokra. 𝐅𝐞́𝐥ő, 𝐛𝐢𝐳𝐨𝐧𝐲𝐭𝐚𝐥𝐚𝐧 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫𝐞𝐤𝐛ő𝐥 𝐤𝐮̈𝐥𝐝𝐞𝐭𝐞́𝐬𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐥𝐨́ 𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬𝐬𝐞́𝐠 𝐥𝐞𝐭𝐭. Nem véletlen, hogy 𝐚 𝐧𝐲𝐮𝐠𝐚𝐭𝐢 𝐤𝐮𝐥𝐭𝐮́𝐫𝐚 𝐞𝐠𝐲𝐢𝐤 𝐥𝐞𝐠𝐟𝐨𝐧𝐭𝐨𝐬𝐚𝐛𝐛 „𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐚𝐥𝐚𝐩𝐢́𝐭𝐨́” 𝐩𝐢𝐥𝐥𝐚𝐧𝐚𝐭𝐚𝐤𝐞́𝐧𝐭 𝐭𝐞𝐤𝐢𝐧𝐭𝐮̈𝐧𝐤 𝐫𝐚́.

A magyar történelem legnagyobb korszakai sem pusztán gazdasági vagy politikai teljesítmények voltak, hanem olyan időszakok, amikor volt közös cél, közös hit és közös akarat.

Pünkösd ezért nem a múltról szól, hanem arról a kérdésről, hogy 𝐤𝐞́𝐩𝐞𝐬𝐞𝐤 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐮𝐧𝐤-𝐞 𝐦𝐚 𝐢𝐬 𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐭 𝐞́𝐩𝐢́𝐭𝐞𝐧𝐢 𝐞𝐠𝐲 𝐢𝐧𝐝𝐢𝐯𝐢𝐝𝐮𝐚𝐥𝐢𝐳𝐚́𝐥𝐭, 𝐬𝐳𝐞́𝐭𝐡𝐮́𝐳𝐨́ 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐛𝐚𝐧.

A digitális korban minden adott ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk egymással, és közben mégis egyre többen érzik magukat egyedül. Pünkösd arra emlékeztet, hogy az igazi erő nem a hangerőben, hanem az összekapcsolódás képességében van.

A Szentlélek ünnepe ezért 𝐚 𝐫𝐞𝐦𝐞́𝐧𝐲 𝐮̈𝐧𝐧𝐞𝐩𝐞 is, mert a félelemből lehet bátorság, a széthullásból lehet közösség, és a bizonytalanságból lehet jövő.

Á𝐥𝐝𝐨𝐭𝐭 𝐏𝐮̈𝐧𝐤𝐨̈𝐬𝐝𝐨̈𝐭 𝐤𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤!