NEHÉZ IDŐK VÁRNAK EURÓPÁRA ÉS BENNE MAGYARORSZÁGRA IS.

Az elmúlt napokban sokan kérdezik, hogy a Hormuzi-szoros április 13. óta tartó tengeri blokádja mit fog jelenteni a magyar gazdaságnak és a pénztárcáinknak. Nem egyszerű a válasz, ezért négy lehetséges kimenetellel számoltam, és ezt szeretném most lépésről lépésre összefoglalni.

HOL ÁLLUNK MOST?
A piacok kezdetben élesen reagáltak: a Brent olajár március végére 125 dollár fölé ugrott a 60-70 dolláros sávból, a holland TTF-gáz 30 euróról 60 euróig szaladt. Az elmúlt két hétben viszont érdemi korrekció zajlott le, a kőolaj 95 dollár köré esett, a gáz 41,5 euróra. A piac már beárazta, hogy a második tárgyalási forduló létrejön — az elsőt pakisztáni közvetítéssel tartották április elején —, és ez az ún. feszültségprémiumot kifuttatta. Ez az árazás viszont törékeny, hiszen ha a tűzszünet április 21-én nem hosszabbodik meg, a csúcs napokon belül visszaüthet.

NÉGY FORGATÓKÖNYV, NÉGY SÚLY
A valóság ritkán esik egybe egyetlen forgatókönyvvel, inkább ezek súlyozott átlagaként formálódik. Jelen állás szerint az alábbiakkal számolhatunk:

→ 45% — Patthelyzet.
A tárgyalások folytatódnak, a Hormuz részlegesen nyitva marad, a kőolaj 95–115 dollár, a gáz 45–60 euró között stabilizálódik. Ez a legvalószínűbb pálya.

→ 20% — Keretmegállapodás.
Valódi áttörés a tárgyalóasztalnál, és az árak a válság előtti szint felé kúsznak vissza.

→ 23% — A háború újraindul.
Tartósan 120 dollár feletti olaj és nagyon kemény hónapok az európai és a magyar háztartásoknak.

→ 12% — „Fáradt háború".
A pakisztáni közvetítés kimerül, új közvetítő — Kína vagy Törökország — veszi át a szálakat. Nem hoz új csúcsot, de 3–5 hónappal meghosszabbítja a feszült árszintet. Éppen ez a tartós feszültség emeli magasabbra az éves átlagárat a rövid, de élesebb patthelyzetnél.

MIT JELENT EZ MAGYARORSZÁGNAK? — KÉTIRÁNYÚ NYOMÁS
Egyrészt viszonylag kedvező helyzetben értek minket az események: a márciusi hazai infláció 1,8 százalék volt, a maginfláció 1,9 — vagyis a gazdaság határozott dezinflációs pályán állt, amikor a krízis kitört. Ez komoly puffer, és ezt a puffert az elmúlt hónapokban keményen megharcolta a hazai gazdaságpolitika.
Másrészt nálunk az energiasokkok jobban ütnek, mint az uniós átlagban: a magyar energiamix nagyjából 58 százaléka import, az élelmiszerláncunk érzékeny a műtrágya- és logisztikai árakra, az iparunk struktúrája pedig energiaintenzív.

A SZÁMOK, AMIKET LÁTOK
A kombinált hatás súlyozott várható értékben 4,8 százalékos inflációt hoz 2026-ra és +1,2 százalékos GDP-növekedést — mindkét irányban rosszabb az IMF 3,8 százalékos és +1,7 százalékos alappályájánál, de messze nem katasztrófa. A csúcsot a harmadik-negyedik negyedévre várom: a legvalószínűbb pályán 5,8 százalék körüli decemberi inflációt, háborús kimenet esetén pedig akár 11,5 százalékot is.

AMIRŐL NEM SZABAD ELFELEDKEZNÜNK: A BARÁTSÁG VEZETÉK
Az ukrán bejelentés szerint április végére részlegesen üzemképes lehet (hogy a „javítások" miért húzódtak el ennyi ideig, azt az Önök fantáziájára bízom).
Ha a vezeték tényleg újraindul, a MOL Dunai Finomító kedvezőbb árú orosz nyersolajhoz jut, ami 0,3–0,5 százalékponttal enyhíti a hazai üzemanyag-inflációt még a háborús forgatókönyvben is. Ha azonban mégsem indul újra, vagy újabb találat éri, az Adria-vezetékre való kényszer-átállás 5–10 százalékos input-drágulást hoz — ami a dízelárban csapódik le, onnan pedig a teherfuvarozáson át az élelmiszerekben.

A LÉNYEG EGYSZERŰ
A magyar háztartások és vállalatok szempontjából közös érdek a béke és az, hogy az olaj minden irányból — déli, keleti és nyugati vezetéken egyaránt — zavartalanul érkezzen. Ez nem ideológiai kérdés, hanem hétköznapi matematika, ami ott van minden rezsiszámlában és minden tankolásnál.

MIT FIGYELJÜNK A KÖVETKEZŐ KÉT HÉTBEN?
◦ Április 21. — Meghosszabbítják-e a tűzszünetet?
◦ Április vége — Valóban újraindul-e a Barátság részlegesen?
◦ Május eleje — Jönnek-e az első jelzések a katari Ras Laffan LNG-telep újrakapcsolásáról?

Ez a két hét többet fog elárulni 2026 inflációjáról, mint az elmúlt három hónap együttvéve.