Isten veled, Barátom!

Amikor legutóbb találkoztunk, és megkérdeztem, hogy vagy, a szokásos derűs mosolyoddal válaszoltad: “én sem leszek fiatalabb.”

Ahogy szoktuk, hoztam neked kávét a kútról, amíg felgyűrted az ingujjad. Jókat adomáztunk, amíg lekapkodtad az autóm kerekeit.

Csornaiak sokasága ugyanígy ismert, szeretett és tisztelt, mert derűd, optimizmusod, barátságos hozzáállásod, és nem utolsó sorban hivatástudatod példaértékű volt.

És tényleg, mindenki így ismert: azt a segítőkész Póczik Lacit, akinek műhelyén a gumikból kimentett vasak sokasága ikonikus gyűjteményként függ a falon.

És azt a Csornáért elkötelezett Póczik Lacit is, aki higgadt, csendes, szinte szürke eminenciásként, de meghatározó szereplője volt a csornai közéletnek. Közösségi, civil szervezeti aktivitása lokálpatriotizmusának hű lenyomata.

Nekem nagyon fog hiányozni ez a városáért, társadalmi és politikai közösségéért elhivatott Laci.

Nagyon fog hiányozni a csornaiak sokaságának a lelkiismeretes vállalkozó.

És nagyon fog hiányozni a jóbarát.

Nyugodj békében, Laci! ️