Takács Árpi minden szavával egyetértek.

A szövegbe behelyettesíthető a kisalföldi településvezetők zöme! Olvassátok, barátaim!

“Polgármester vagy nem polgármester… ️

Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter azt találta mondani egy interjúban, hogy nincs olyan polgármester, aki 0–24 órában polgármester. Miniszter asszony vagy soha nem látott vidéki polgármestert, vagy egyszerűen csak mondott valamit. Gyanítom, ez utóbbi.

Vidéki polgármesternek lenni felelősség és megtiszteltetés. Komoly feladat, állandó készenlét, alázat és a nap 24 órájában elérhetőség. Gondolom, ezzel Somogyországban is egyetértenek. Bármi történik: áramkimaradás, tűzeset, rendkívüli időjárás, havazás, aszály, őket keresik először. Akkor is, ha családi dráma van, hangos a szomszéd, ha elkóborolt a tehén, nem működik a bankautomata vagy betörik a kirakatot. Őket keresik a szolgáltatók, az állami szervek, a civil szervezetek, a közművek dolgozói és a település lakói is.

Javaslom, kérdezze meg a somogysárdi, karándi, ádándi, gamási, balatonszemesi, okányi, battonyai, kétsopronyi, telekgerendási, kétegyházi, tarhosi (tovább is van, mondjam még?) polgármestereket. Elmondanák, hogy hétvégén is akár már reggel 6-kor csengetnek, mert segítséget kérnek, vagy felhívják a figyelmet valami szokatlanra. A polgármestereink pedig ott vannak mindenhol, ahol szükség van rájuk, a nap 24 órájában. 👏

A falu ünnepe, a fesztiválok nekik nem kikapcsolódás, hanem 24 óra munka, szervezés, odafigyelés. Ha kell, sátrat állítanak, építkezést ellenőriznek, sport- és főzőversenyeken bíráskodnak, konferálnak, pakolnak vagy ételt osztanak. Télen tüzelőt hordanak, bejárják a külterületeket, gondoskodnak a tanyákon élő rászorultak ellátásáról. Sokszor mentem velük az elmúlt évtizedekben, és megtapasztaltam a hitüket, az elkötelezettségüket, a hűségüket a településeikhez és a szeretetüket az ott élők iránt. Önök, kedves miniszter asszony, lekezelően beszélnek róluk, a szimpatizánsaik pedig hergelik az ott élőket ellenük. Ők ezt a gyalázatot pedig csendben és alázattal tűrik, miközben teszik a dolgukat.

Remélem, a jelenlegi kormány tagjai nem kizárólag napi 8 órában miniszterek. Ha igen, akkor én kérek bocsánatot. De ha bármelyik minisztériumban, állami szervnél, a kormányhivatalokban rendkívüli helyzet lép fel munkaidő után, egy vihar letarol egy települést, veszélyhelyzet alakul ki, akkor önöket ne hívják, mert csak másnap reggeltől miniszterek?

Ez lenne a szolgálat, az emberséges Magyarország? Ahol kezdő miniszterek kioktathatnak egy 20 éve szolgáló települési vezetőt? Ezek az emberek harcolnak a falujukért, naponta küzdenek a fejlesztésekért, beruházásokért, hogy élhető legyen a vidék. Önök fenyegetik őket, elveszik a fizetésüket, elveszik a költségtérítéseiket, miközben a kistelepülések vezetői eddig is saját gépjárműveikkel jártak ügyet intézni, segíteni. Mégis elveszik tőlük. De nemcsak ezt, hanem ezzel együtt a méltóságukat, önbecsülésüket és az identitásukat. Számon kérik őket, hogy miért álltak mellém/mellénk a választási kampányban. Például azért, mert 20 éve ismerem őket, ők meg engem. Katasztrófavédelmi igazgatóként, kormányhivatali vezetőként ott álltam mellettük, amikor kellett, és fordítva is így volt. Méltatlan tehát, amit önök tesznek.

A Magyar Falu, a Versenyképes Járások és a TOP programokon keresztül az előző kormány fejlesztette a vidéki településeket. Ezt ismerték el. Ha pedig a még nem létező és a hírek szerint csak pilotprogramként induló Szent István Terv következtében tovább fejlődnek a települések, és 4 év múlva úgy döntenek az akkoriak, hogy az önök képviselői mellé állnak, ám legyen. Akkor az lesz a helyes!

Tudja, miniszter asszony, a közigazgatás, a területfejlesztés egy komoly tapasztalati műfaj. Kell hozzá felkészültség, évek alatt megszerzett tudás, szív és szeretet. No meg emberség. Éppen ezért inkább nyerjék meg őket, bízzanak bennük, mert megérdemlik. A többség igen, persze vannak kivételek.

Mindezek ellenére azt hiszem, hogy a fentieket ön pontosan tudja. Nincs kétségem afelől, hogy hittel és elkötelezettséggel teszi majd a dolgát, csak a nagy „forradalmi” hevületben akart egy nagyot mondani. Nincs rá szükség. Önök megnyerték a választást. Akár nagyvonalú és elegáns is lehet. A győzelmet pedig viseljék már végre méltósággal. ”