Fertőzésekről, betiltott vegyszerekről és a nagy kerekedelmi megállapodásokról.

13 ország.
Ennyi tagállamban okozhatott szalmonella megbetegedéseket egy Ukrajnában gyártott, csirkés tészta 2025 novembere és 2026 júniusa között. Nem elszigetelt esetről van szó, Azerbajdzsánban idén áprilisban 5 tonnányi ukrán csirkehúsban mutatták ki a szalmonellát. 2022-23-ban is ukrán csirkehús okozott szalmonellajárványt az EU-ban és Nagy-Britanniában, akkor 300 megbetegedést hoztak ezzel összefüggésbe, haláleset is történt.

Ez a jelenség arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostanában tető alá hozott szabadkereskedelmi megállapodások hogyan növelik meg az élelmiszerbiztonsági kockázatokat. Nem csak az a baj ezekkel a szerződésekkel, hogy hátrányos helyzetbe hozzák az európai gazdákat, hanem az is, hogy a harmadik országok termelői egész egyszerűen nem tartják be ugyanazokat a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásokat. Az esetek nagy részében nem is kell nekik betartani.

A felülvizsgált EU-Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodás 90 ezer tonnáról 120 ezer tonnára emelte a vámmentesen behozható baromfi kvótáját. És ez csak egyetlen termékfajta.
Nem csak a lehetséges fertőzések jelentenek kockázatot. Az egyik brüsszeli agrárkutató intézet szerint közel 70 olyan növényvédőszer-hatóanyagot használnak az ukrán mezőgazdaságban, amelyet egészségkárosító jellegük miatt az EU-ban már betiltottak.

Nem jobb a helyzet a dél-amerikai importot könnyítő Mercosur megállapodás ügyében sem. Már volt példa arra, hogy az onnan érkező húsimport egy részét fel kellett függeszteni tiltott hormonok használata miatt. Szeptembertől pedig a teljes brazil húsimport kerül tiltás alá, mivel a brazil hatóságok nem igazolták, hogy nem használnak olyan antibiotikumokat az állatgyógyászatban, amelyek az EU-ban be lettek tiltva (hogy így lépjenek fel az antibiotikum-rezisztencia ellen). Egy széleskörű vizsgálat a növényi eredetű import több mint 90 százalékában talált peszticid-származékokat, köztük olyanokat, amelyeket az EU-ban betiltottak. Vessük ezt össze azzal, hogy az EU-ba érkező termékeknek csak 1-2 százalékát ellenőrzik a behozatalkor.

Ezeket a megállapodásokat úgy erőltette át az Európai Néppárt vezette nagykoalíció, hogy semmiféle érdemi vita nem volt róluk. A Mercosur-megállapodást az Európai Parlament még csak jóvá sem hagyta, az EU-ukrán megállapodás részleteiről pedig egyáltalán nem volt vita a mezőgazdasági szakbizottságban, amelynek tagja vagyok.

Ezeket a kockázatokat tetőzi be, hogy a legutóbbi plenáris ülésen a nagykoalíciós többség elfogadta az új típusú génmódosítási eljárásokra vonatkozó szabályozást, amely alapján a tagállamok nem tilthatják majd a génszerkesztett növények termesztését a saját területükön, és még csak jelölni sem kell az ilyen eljárás tényét a vonatkozó élelmiszereken. A Tisza képviselői ezt megszavazták.

Mindezeket egybevetve a gazdasági következményeken túl egyre élénkebb vita lesz arról, hogy milyen élelmiszer kerül az európai családok asztalára. S jelölések hiányában egyáltalán lesznek-e abban a helyzetben, hogy különbséget tehessenek és választhassanak a kockázatos és megbízható élelmiszerek között?

Ezek azok a kérdések, amelyekről biztosan nem lesz szó az imázsvideókban és az abszolút filmszínház aktuális részeiben.