Nézegetem azt a térképet, amit a területfejlesztésért, így a Szent István Programért felelős miniszter megosztott.
Az elmúlt esztendőkben rengeteg elemzést, különböző mutatók alapján, állítottunk össze a területi egyenlőtlenségek csökkentését támogató fejlesztéspolitika és területfejlesztés irányainak a kialakítását alátámasztandó. Sokat vitatkoztunk is, hogy minden szempont hogyan alakítható a települések fejlesztésének szolgálatába.
Keresgéltem a mappáimban, és persze találtam. Meg is mutatom. De nézzük először most a VTM által, a Szent István Programot kirajzoló térképet. Igyekszem egyszerűen, a Facebook poszt műfaja nem ad teret a részletes – gazdasági fejlettség és erőképesség, szociológiai, demográfiai, vonzáskörzetek ingázási adatai, egészségügyi mutatók, iskolázottsági adatok, átlagkeresetek, infrastrukturális, intézményi lefedettségi adatok, közszolgáltatások elérésének adatai, a közszolgáltatási minimumok települések/járások szerinti adatai – elemzésnek, ezért ez egy gyorselemzés, a legfontosabbak szerint.

- 3155 települést kategorizál:
- 348 város sötétebb szürke árnyalattal
- 633 agglomerációs település – szürke színnel
- 2174 a Szent István Programba bevont település – zöld színnel
Érteni vélem a szempontrendszert a térkép alapján, csak ebben az esetben még több kérdésem van.
Nézzük, miért:
A kisvárosok nincsenek a fejlesztéspolitika fókuszában. Ez baj. Gravitációs pont valamennyi járásszékhely, pontosabban közel 80%-uk. Ez azt is jelenti, hogy mikrtérségi központok, azaz környező kistelepülések napi közszolgáltatásaiban komoly részt vállalnak, helyenként 10-15 kistelepülést is kiszolgálnak.
Komoly stratégiával álltunk fel az önkormányzati szövetségekkel folytatott hosszas egyeztetés után. A kisvárosokban él a vidéki lakosság 1/3-a.
Az agglomerációs térségek tekintetében alapos és több szempont rendszer szerint is megmérve a KSH agglomerációs térségeit, alapvetően öt nagyváros teljesíti ezt a feltételt. Úgy, hogy vannak térségek (agglomerációk), ahol a fejlettségi mutatók az agglomerációt érintően nagyon impozáns, ugyanakkor a településszintű elemzés alapján az agglomerációba tartozó települések között nagy a szórás, ami azt is jelenti, hogy önmagában az agglomerációs területi elhelyezkedés nem azonos, annak fejlettségi szintjével. Semmi nem indokolja a kimaradásukat a programból. Sőt, a fejlettség érzete, az élhetőségi adatok szempontjából erős különbségeket látni a mintázatokban.
Álljon itt példaként néhány kirívó térség, aminek nagyon benne kellene lenni a programban, de nem látszik a bevont települések között.

Fejér vármegyében a Sárbogárd és térsége, ugyan földrajzi szempontból, valamint több mutató tekintetében is agglomerációja a megyeszékhely Székesfehérvárnak, de a térség napi életszervezésében, a térhasználat nagyobb részében nem megyeszékhely fókuszú. Ezért indokolt a kisvárosi térségi központokon keresztül kirajzolni a valóban szükséges helyi fejlesztéspolitikai irányokat.
A Balaton régió egy az egyben kivett a programból, holott a balatoni (közvetlen parti települések) fejlesztése gazdaságfejlesztési kérdés is.
Miskolc térsége hasonló a székesfehérvári példához.
Békés vármegye esetében nagyon sok az agglomerációs okból kimaradó település. Dél-Békés és az egész Dél-Alföld önálló, speciális program része kell, hogy legyen, oly mértékű a települések közötti eltérés.
Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben is torzítanak a megyeszékhelyek elmúlt évtizedben megvalósított kelet-magyarországi gazdaságfejlesztés keretében létrejött beruházások eredményei, a kistelepülések egyik vármegyében sem azonos növekedést mutatnak, így a fejlettségi mutató relativitását a jól mutatja, hogy Hajdú-Bihar vármegye gazdasági összteljesítményének növekedését 40%-ban Debrecen adja, a többi pedig gazdasági ágak szerint a szolgáltatások, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, turizmus összesen, ráadásul nagyon szórt mintázatban a településekre vetítve.
Nem kezeli sem a határmenti, sem a (többnyire) megyehatárokon kialakult perifériákat, csak kevés esetben.
Summa summarum, eddig ez egy politikai termék, abból is a gyengített változat, ami az ígéret csekély teljesítése, ráadásul kapkodással, gyorsan összerakva.
A VTM térképe (ezt nem osztom meg, nem kértem felhatalmazást a minisztériumtól, keressenek rá) mellé három térképet hoztam – lehet böngészni -, az első, a magyarországi nagyvárosi agglomerációk/településegyüttesek, a második a településszintű átlagkeresetek, a harmadik a településszintű gazdasági erő becslése. Ha a térképeket egymásra rendezzük, láthatóak a dilemmáim és a kérdéseim.
A három térkép KSH-s térkép, a kollégáim szellemi termékeként közös munkánk során készített - speciális területfejkesztési szempontok szerinti mutatók legyűjtésével, térképre vitelével készült - térképeink sokkal színesebbek, beszédesebbek, azokat államtitkári prezentációkban használtam, de itt engedélyük nélkül nem osztom meg.
A téma annyira fontos, hogy erről még később, térségenként fogok jelentkezni elemzésekkel.