Méltatlan.
Ha egy szóban kellene összefoglalnom az idei ünnepet, talán ez lenne a legmegfelelőbb, ha nem akarom sérteni az ünnep méltóságát.
De miért is?
- Kiderül, hogy a szervező cég már jóval – hónapokkal - a közbeszerzés kiírása előtt egyeztetett. Urambátyám rendszer, még a Telexnek is csípi a szemét.
- Nem lesz tűzijáték, aztán mégis lett.
- Az „1026”-os szám, ami értelmezhetetlen és érthetetlen volt a kiírásokon.
- Az Orbán-beszédekből összerakott (nem az első) szónoklat, aminek most azok tapsoltak, akik Orbánt, szavuk járása szerint: elzavarták.
- A miniszterelnök nem engedi Baka Andrást szóhoz a tisztavatáson. A KFT zenekar egyik örök érvényű slágere jut eszembe: Bábu vagy,….
- A kormányszóvivő tudatlanságból fakadó bakija a tisztavatásnál: a tisztek most válnak hadnaggyá…
-A Margitszigeten a Nagyrétről kiszorították a családi napot, lett Tisza szigetek találkozója, gyér érdeklődés mellett – úgy hírlik, nagy feszültségek vannak a szigetek köreiben.
- A miniszterelnök mindenhol is ott akar lenni: zászlófelvonáson, tisztavatáson, állami elismerések átadásán, szigetek között, Szent Jobb körmeneten (apropó, itt a létező összes protokollt fel is rúgja, a bíborossal való kézfogásának videója alatt pedig össztűz zúdul Erdő Péterre, gyalázatos kommentcunamival) és mindenütt is. De a csúcs, az este. A tűzijátékon és a Kossuth téren, a „diszkótéren”. Beáll a Parlament erkélyére, onnan tapsoltatja magát, majd lemegy és a DJ pultnál is bulikázik egyet. Olyan trendi, laza. De nem!
Ez nem egy bulihajó, vagy az Ötkert, vagy valami zenés szórakozóhely: ez a magyar törvényhozás háza. Ez a nemzet főtere. Ez az a tér, ahol ’56-ban magyarok ezrei haltak meg a sortűzben. Ez az hely, ahol Tisza (nem a Tisza párt), Teleki, Wekerle, Bethlen oly annyiszor tette tanúbizonyságát a hazájához való hűségének, ahol a magyar történelem súlya minden pillanatban emlékeztet.
Ennek a háznak a történelmét nem a pezsgős pohárral az erkélyén tombolva, magát ünnepeltető miniszterelnökök sora tette örökké. Ennek a háznak méltósága van. Az őrjöngő rawe party, a diszkó, a DJ pult mögötti vonaglás a miniszterelnökhöz is méltatlan. A házhoz is méltatlan, amely a minden szegletében a magyar történelem.
Méltatlan. Nincs jobb szó. Mint bármelyik miniszterelnökhöz is méltatlan lenne. Nem a konvenciók felrúgása a baj, az kismértékben akár bele is férhet. Régi bencés alapelv: „Serva ordinem et ordo servabit te”, tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged. A keretekre, a szabályokra, a korlátokra való odafigyelés, azok tisztelete megtartó erejű, ha körülöttünk összevissza a világ. A féktelenség, a minden szabály és konvenció felrúgása, azok tagadása és a dekadens lázadás egy váratlan pillanatban a rendezetlen és szabályok megtartása nélküli világot arra fogja ráborítani, aki felrúgta azokat. Különösen veszélyes ez egy értékvesztett és önazonosságát lassan feladó világban. Ez pedig Szent István életművéhez méltatlan.
Olyan volt ez az egész – így pár nap távlatából –, mint amikor a vendég a születésnapi partyra megérkezik, és beáll a torta mögé, elfújja a gyertyát, belép az ünnepelt helyébe. Súlyos és beteges szerep-, és aránytévesztés. Méltatlan az ünnephez.
Széttrollkodni sikerült, méltóságot adni nem.
Ezt akarták, akik a "változásra" szavaztak? Nem hinném....