A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján fejet hajtunk a diktatúrák áldozatai előtt, és tisztelgünk azok előtt, akik szembeszálltak az elnyomó rendszerekkel.

A modern diktatúrákban nem az uralkodó kevesek ejtik foglyul a sokaságot. Valójában az együttműködő sokaság szüli a diktatúrát. Az együttműködés pedig legtöbbször csak hallgatás, beletörődés és félrenézés.

Az együttműködésnek sokféle indoka és magyarázata lehetséges: erőszak, félelem, gyűlölet, számítás. Mind valamilyen túlélési stratégia része, és mind apró, hétköznapi egyéni döntésekből áll össze. Kevesen kötnek látványos alkut a gonosszal. Annál többen gondolják azt, hogy jót tesznek, vagy legalábbis nem tesznek rosszat, esetleg a lehető legkisebb rosszat teszik.

A modern diktatúrákban az a legfélelmetesebb, hogy teljesen hétköznapi emberek, teljesen hétköznapi módon működtetik, miközben az emberek túlnyomó többsége teljesen hétköznapi életet él - vagy próbál élni.

A modern diktatúrák egyes elemei a legtermészetesebb módon épülhetnek újra nem totalitárius rendszerekben is.

Az önkény hétköznapivá és magától értetődővé válhat akkor is, ha nem diktatúrában találkozunk vele.

A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot Magyarországnak, ha a múltra emlékezünk, de a jelenre figyelünk.