Újabb gondolatok az ukrán olajblokáddal kapcsolatban.

Ma Brüsszelben voltam, ahol többek között a Barátság kőolajvezeték újraindításáról is egyeztettem. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az ukrán fél kedd dél körül jelenti be, hogy újraindul a vezeték. Az üzemeltető a bejelentést követően veszi fel a kapcsolatot a MOL-lal.

A sikernek sok szülője van, de a kudarc árva gyermek. Ha valóban újraindul az olaj a Barátság vezetéken, akkor sokan lesznek, akik a sikert maguknak tulajdonítják. Leginkább azok, akik folyamatosan támadták a magyar kormányt, mert erőt mutatott az ukrán zsarolással szemben. Azok, akik minden kritika nélkül átvették a hamis ukrán narratívát a vezeték állapotával kapcsolatban. És azok, akik semmilyen szolidaritást nem mutattak egy uniós tagállam mellett, miközben annak energiabizonságával játszadozott egy EU-n kívüli állam.

Ha Magyarország nem blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós hitelkeretet, akkor a Barátság kőolajvezetéken soha nem indul újra az olajszállítás. A magyar taktika működött: az ukránok előbb fogytak ki a pénzből, mint mi az olajból.

Egy rendeltetésszerűen működő EU-ban sohasem kellett volna eljutnunk idáig: a Bizottság határozottan betartatta volna az EU-Ukrajna Társulási Megállapodást, hiszen elvileg minden eszköz rendelkezésére áll az EU és tagállamai érdekeinek érvényesítésére Ukrajnával szemben. De nem így tett - és ez tudatos döntés volt részéről a közel-keleti válság és a begyűrűző energiakrízis ellenére is.

A magyar érdekek érvényesítéséért az elkerülhetetlen, menedzselhető és produktív konfliktusokat fel kell vállalni. Nem minden konfliktus ilyen, de az ukrán olajblokád körül kialakult konfliktus egyértelműen ilyen volt.

A siker elérhető közelségben van.